Gyermektestbeszéd: kiszivárgott érzelmek

"Nem látta valaki azt a doboz csokit, amit tegnap idetettem?" – kérdezi az anyuka ötéves kislányára nézve, mire a kicsi megrázza a fejét

Emlékszünk még a Hazudj, ha tudsz! című sorozatra, amelyben az arc legapróbb rezdüléseinek tudósa, Cal Lightman professzor számtalanszor alázta meg az FBI-t és a CIA-t azzal, hogy megoldhatatlannak tűnő bűnesetekben biztos kézzel mutatott rá a tettesre csupán az arc és a test ösztönös üzenetei alapján? Nos, nem kell egy sok millió dolláros céget alapítanunk ahhoz, hogy ezt a módszert mi is alkalmazzuk, persze nem bűnözők esetében, hanem mindennapjainkban. Paul Ekman, a nonverbalitás szakavatott tudósa óta tudjuk, hogy a nonverbális testi jelek sokkal hatékonyabban és őszintébben közlik, mik a szándékai, az érzelmei egy adott személynek, mint a szavak. Csalni, befolyásolni őket csak nagyon komoly gyakorlás árán lehet, s minél nagyobb a szakadék egy ember szavai és hangtalan jelzései között, annál nehezebb őt hitelesnek tartani.

Az alapérzelmek

A testbeszéd az emberi fejlődéstörténet része. Kialakulása köszönhető genetikai (örökölt) és környezeti (tanult) tényezőknek egyaránt. Bár vannak bizonyos eltérések kultúránként, népenként, mégis vannak olyan alapvető arckifejezések, nonverbális jelek, amelyek az egész emberiségre jellemzőek. Ilyen univerzális érzelmek többek között a boldogság, a szomorúság, a félelem és a düh, amelyeket már egy újszülöttön is felfedezhetünk, és mivel a gyerekek sokszor még nem tudják magukat verbálisan kifejezni, a szülőknek sokat segíthet, ha tudják, mi az az érzelem, amit éppen gyermekeik arcán látnak.

Boldogság, öröm

A boldogság a legkönnyebben észrevehető és legpozitívabb érzelem, amit egy szülő megfigyelhet a gyermekén. A boldog, örömet érző gyerek felemeli a fejét, a vállait hátrahúzza, a karjai szabadon mozognak, nem feszülnek. Természetesen a mosolyából, a nevetéséből is jól látható, hogy minden rendben van éppen.

Szomorúság

Ha egy gyermek szomorúságot érez, lehajtja a fejét, vállai előreesnek. Gyakran hátat fordít a szüleinek, vagy mögéjük bújik. Minél idősebb egy gyerek, annál inkább igyekszik elrejteni szomorúságát szülei elől, ezért fordul el tőlük vagy zárkózik be a szobájába, hogy elrejtse érzelmeit. Egy szomorú gyermek gyakran ráborul a karjára, vagy hosszan néz valahová messzire, és láthatóan összerezzen, ha váratlanul szólnak hozzá.

Félelem

Ha egy gyermek fél, retteg valamitől, annak több jele is lehet a testen és az arcon. A félelem jellemzően a végtagok tartásából látszik. Ha a karok és a lábak merevnek tűnnek, az utalhat arra, hogy a gyermek feszült, tart valamitől. A gyermek igyekszik kerülni a felnőttel a szemkontaktust, gyakran néz lefelé, de az is előfordul, hogy hatalmasra tágult szemmel, rezzenéstelenül állja a felnőtt tekintetét. Árulkodhatnak még félelemről a magasra emelt szemöldökök és a kitágult orrlyukak. A testtartás görnyedt, mintha a gyermek igyekezne a lehető legkisebbre összehúzni magát. A keresztbe tett karok védekezést jeleznek, a nyugtalan kezek, a folyamatosan a ruhán vagy bármilyen tárgyon történő babrálás, a gyors légzés és beszéd vagy éppen a túlzott hallgatagság is félelemre utalnak.

Düh

Az elfojtott düh megjelenhet összeszorított ököl formájában. A merev fejmozgás, az összeszorított állkapocs is arra utalnak, hogy a gyerek dühös, de valamiért nem engedi ki ezt az érzelmet.

Titkok és hazugságok

Minél kisebb egy gyerek, annál könnyebb nála tetten érni, ha nem mond teljesen igazat, esetleg eltitkol valamit. A klasszikus „tünetek” az elvörösödő arc, a beszéd közben száj elé tartott kéz. Ha egy látszólag ártalmatlan kérdésre a gyerek nagyon intenzív gesztikulálásba, lábmunkába kezd, valami nem stimmel. Árulkodhatnak az előreeső vállak, a merev test vagy arc, a szemkontaktus kerülése, valamint az, ha a gyerek rendszeresen megérinti a száját vagy megdörzsöli az orrát. Van olyan gyermek is, aki nem kerüli a szülő tekintetét, hanem épp ellenkezőleg, mereven, rezzenéstelenül állja azt, de ha jól ismerjük gyermekünket, tudhatjuk, hogy valami nem stimmel, hiszen ez egyébként nem szokása. Jellemző még a test mögé rejtett kéz. Ezeket a jelzéseket szakmai nyelven szivárogtatásnak hívjuk, hiszen ilyenkor – bármi is történjen szavak szintjén – a nonverbális jelek elárulják az igazságot.