Ki a legÖKOsabb?

Próbálta már valaki óriáscsúzlival célba juttatni a szelektív hulladékot? Vagy visszaváltható műanyag palackokkal lengőtekézni?

Az Öko-játék foglalkozásain minderre lehetőség van, hiszen a kitalálók lelkes csapata úgy adja át ezt a fajta tudás- és gondolkodásmódot, hogy a gyerekek észre sem veszik, mennyi mindent tanultak.Beszélgetés Koltay Eszterrel, az Öko-játék Kft. ügyvezetőjével.

– Hogyan jött létre az ökojáték?
– A gondolat már akkor megszületett, amikor még az ELTE környezetkutató szakára jártam. Akkor már sok éve dolgoztam különböző rendezvényeken Kovács Tibor kollégámmal, aki technika-fizika-földrajz szakos pedagógus. Ezek a rendezvények játékos, családi napok voltak, inkább a kikapcsolódást helyezték előtérbe, az ismeretek átadása kisebb hangsúlyt kapott. Azonban ahogy megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy hogyan lehetne a környezettudatos gondolkozást széles körben átadni, úgy formálódott bennem egy olyan utazó öko játszóház gondolata, ahol a játékos, felhőtlen szórakozás mellett a környezetvédelem szabályaira, összefüggéseire is nevelni tudjuk a közönséget. Ekkor nagyszerű lehetőséget sodort elénk az élet, hiszen a szentendrei Skanzen – ahol én korábban már külsősként dolgoztam gyerekprogramokon – 2008-ban meghirdette az öko évét. Ez remek debütálási lehetőségnek tűnt. Elkészítettük az első játékokat, amelyek a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára tanítottak. Eleinte nagyon megoszlottak a vélemények, sok szülő fel volt rajta háborodva, hogy szeméttel játszanak a gyerekek, mi lesz így a Skanzen színvonalával, és azt kérdezgették tőlem, tényleg hiszem-e, hogy ez hatásos? Az azóta eltelt négy év tapasztalataival, valamint rengeteg család visszajelzése által, számos országjáró rendezvénnyel a hátunk mögött mondhatom, hogy elértük a célunkat: rengeteg iskolába, óvodába, közösségbe eljutottunk és látom, hogy nagyon hatásos a programunk, a gyerekek fejében, gondolkodásában  és viselkedésmódjában tényleg sok minden megváltozik, hiszen az általunk kidolgozott játékos módszerrel a játék erejével, szinte észrevétlenül ivódik beléjük a tudás.

– Ezek szerint kapnak visszajelzéseket...
– Igen, mert sok helyre hívnak minket el újra, és olyankor mindig elmesélik, mi mindenre figyelnek oda a gyerekek azóta, hogy találkoztak velünk, hogyan változtak meg, mennyire azonosultak a környezetvédelemmel, az ökotudatos gondolkodásmóddal. Néhány évvel ezelőtt az egyik program keretében készítettünk egy felmérést: a gyerekeket a feladatok elvégzése előtt és után is megkérdeztük a környezettudatosságról alkotott attitűdjeikről, és az eredményeket összegezve nagyon jól megmutatkozott, hogy a nevelés e játékos módja mennyire jó hatásfokkal működik. Az a gyerek, aki a program elején teljesen érdektelen, sőt elutasító volt, a játékok végére érdeklődővé vált, és belátta, hogy a környezetvédelmi szempontoknak is fontos helye van a mindennapokban. Érdekes eredmény volt, hogy a gyerekek szerint például a szelektív hulladékgyűjtés terén a környezettudatos gondolkodás kialakításának legjobb módja a jó példa mutatása és csak másodsorban a büntetés, azaz a szigorú szabályozás. Ez alátámasztotta az általunk kidolgozott koncepció létjogosultságát, hiszen a mi célunk kialakítani a gyerekekben a hosszútávú gondokodás, a globális összefüggésekben való szemlélet képességeit, megmutatni, hogy megoldást csak a csapatmunka, az együttműködés jelenthet.

– Hogyan „működnek” az ökojátékok?
– A játékaink nagy része ismert, van közte memóriajáték, csúzli, lengőteke,kirakós, de mindegyik „témára van szabva”. És van számos általunk fejlesztett, egyedi játék is. Ami közös bennük, hogy aktivitásra késztetik a gyerekeket, izgalmasak, motiválnak, kihívást jelentenek és sikerélményt biztosítanak. A játékaink látványosak, nagyméretűek, de mindig törekszünk arra is, hogy kézzel készítettek legyenek, és azt sugallják, hogy azt, amire a játék tanít, bármelyik szülő is meg tudja valósítani otthon. Emellett a feladatok kulcskompetenciákat is fejlesztenek (memória, kézügyesség stb), s emögé rejtjük el az ismereteket.

– Gyerekekkel foglalkoznak, de vajon mi a helyzet a szülőkkel? Ők mennyire nyitottak a környezet védelmére?
– Néhány év alatt nagyon sokat változott a szülők hozzáállása. Egyre többen tartják fontosnak, hogy odafigyeljenek a környezetükre, hogy máshogy gondolkodjanak a világról, mint korábban. Ez a változás főleg a harmincas szülők esetében nagyon látványos, akiknek most van kicsi gyerekük. Észrevettük azt is, hogy a mostani gyerekek sokkal felkészültebben, tájékozottabban jönnek a programokra, mint a négy évvel ezelőttiek. Ma már sokkal kevesebbet kell magyarázni, mint akkor. És nyilván a gyerekek otthon visszahatnak szüleikre is, hiszen amit mi megtanítunk, otthon is szeretnék azt látni. Ha a gyerekkel megértetjük, hogy miért kell szelektíven gyűjteni, otthon is követelni fogja ezen szabályok betartását.

– Mi inspirálja az új játékok, új programok születését?
– Egyrészt mi is odafigyelünk az „aktuális” témákra, másrészt sokszor a programjainkat megrendelők igényei alakítják. Például az elektronikai hulladékok, a veszélyes hulladékok tematikája akkor került be a játszóparkunkba, amikor egy ilyen témájú céggel rendeztünk egy országjáró turnét. Így került előtérbe a globális felmelegedés vagy mostanában a megújuló energiák témaköre.

– Ez nem lehet könnyű, hiszen ellentétben a szelektív hulladékgyűjtő szigetekkel, Magyarországon még nem jön velünk szembe minden sarkon egy szélerőmű, vagy egy napkollektor...
– Ez így van, ráadásul az olyan evidens, hogy süt a nap, vagy fúj a szél! Ennek ellenére megdöbbentő, mennyi mindent megértenek a gyerekek, és hogy mennyivel jobban át tudnak látni dolgokat, mint ahogy azt gondolnánk. A környezetvédelemnek egyébként éppen az a lényege, hogy megtanuljunk hosszú távon gondolkodni, hogy megértsük, hogy amit most meg kell tennem, annak az eredményét esetleg csak sokkal később fogom látni, és lehet, hogy nekem kell nagyon sokat tennem azért, hogy a gyerekeimnek jobb legyen. Nyilván mindenki a megélhetéséért küzd, meg azért, hogy a gyerekének majd legyen valami pénzügyi háttere mire felnő, de ha nem vigyázunk a környezetünkre, milyen városban, milyen világban lesz felnőtt az a gyerek? Ha most megértik ezeket az összefüggéseket, ha a gondolkodásuk megváltozik, már nagyon sokat elértünk. A környezeti nevelés nem azt jelenti, hogy megtanulunk néhány szabályt, hanem azt is, hogy figyelünk a társainkra, hogy közösségben gondolkodunk és az egyén érdekei elé helyezzük a közösségét, ami elképesztően nehéz időnként...  A környezetvédelemnek nem az elvakultságról kell szólnia, hanem - követve korunk ritmusát-  az ésszerű felhasználásról, szem előtt tartva azt, hogy közösségben, társadalomban élünk.

– Milyen terveik vannak az Öko-játékkal?
– A Lim-Lom mese jelenleg az egyetlen bábjátékunk, ami a környezettudatos gondolkodásra tanít, de szeretnénk többféle témában mese által tanítani. A Lim-Lom mese bábjai 120-150 cm magas marionettek, a gyerekek pont akkorák, mint a bábok, odaállhatnak eléjük, és azonosulhatnak velük. Még hisznek a mesevilágban, de közben hozzánk is tudnak szólni, mert a tudás képviselőjeként ott állunk a báb mögött, a báb pedig a játék részét jelenti a mesének. Szeretném, ha több bábjátékunk lenne olyan témákról, mint a megújuló energiák, az egészséges életmód, a környezettudatos viselkedés, a közösségi létezés. Továbbá szeretnénk bővíteni a megújuló energiák témájában a játszóházunkat és eljutni a lehető legtöbb helyre.

– Zöld szervezetekből nincs hiány Magyarországon, mégis, sokan nem találják meg az utat a nagyközönséghez, mert vagy nem jól szerveznek, vagy nem értenek az emberek, a gyerekek nyelvén. Önöknek mi a titkuk?
– Egyrészt komoly szakmai háttérrel rendelkezünk, másrészt hatalmas tapasztaltunk van szervezésben. Én korábban végigjártam a rendezvényszervezés minden lépcsőfokát, Kovács Tibor kollégám pedig hosszú évekig gyakorló tanár volt, környezeti nevelőként dolgozott. E képességek szerencsés összhangja talán kiemel minket sok más szervezet közül. Ráadásul sikerült egy olyan remek szakmai csapat magunk köré gyűjteni, akik szívből vesznek részt ebben a küldetésben.

– Magyarország hol tart az ökotudatos gondolkodás tekintetében?
– Az emberek nyitottságát már látom, de azért nagyon „oda kell tenni magunkat”. Nyáron hosszan beszélgettem egy angol apukával az egyik rendezvényünkön. Ő elmondta, hogy az, amit mi itt hatalmas erőfeszítéssel igyekszünk megtanítani, náluk már napi rutin, evidencia, úgyhogy azt hiszem, bőven van még mit tenni. Az is érezhető, hogy az ökotéma sok helyen csupán egy „trendi” irány, ami egy évig tart, aztán valami más lesz a divatos. Pedig a környezetvédelemmel kapcsolatos gondolkodás megváltozása nem egy évre szóló program, hanem egy életen át tartó elkötelezettség. Amit az ÖKO-játék Környezettudatos Élményprogram megteremtett az hiánypótló, szükségszerű és egyedülállóan széles körű az országban.