Nagy illúzió, hogy a bejelentést követően majd jobb lesz vagy könnyebb lesz: nem, épp ellenkezőleg. Vagy elfelejti a gyerek, mert kicsi még hozzá, és ilyenkor kezdhetjük elölről legközelebb, vagy épphogy megjegyzi, elgondolkodik rajta, és órák, napok, hetek elteltével – amikor egy előhívó szituációba csöppen – előkapja a témát, és kérdez, kérdez, kérdez. Ha ezzel számolunk, rögtön testre szabhatjuk magát a bejelentést is: így ha már később szóba kerül, nem leszünk zavarban, hogy – jaj – most meg a gyerek volt a felkészültebb, mit is mondjunk, ha nem mi irányíthatjuk a beszélgetést.
A kistesó ajándéka
Pszichológus családoknál jól ismert taktika, hogy a kistesó valamilyen ajándékot hoz a nagytesónak. Ne féljünk ettől, nem fog ezért sem követelőzni, sem tárgyként tekinteni a kistesóra. De a gesztus, az mindenképp megmarad. Jó ötlet lehet egy áhított tárgy (szigorúan nem divattárgy, mint pl. egy autós bögre a kedvenc rajzfilmfigurával, amiből jövőre lesz öt másik), mint pl. egy bicikli. Valami olyan, amit amúgy is vennénk neki, de ezzel összekötjük egy nagyon fontos dologgal: a kistesó miatt kapja ő, mert megérdemli. Kisebbeknél (nagyjából 2 éves korig) még azt is lehet mondani, hogy maga a kistesó küldi, nem fognak visszakérdezni, hogy hogy is van ez, és nem is ártunk vele.
A felelősségteljes nagytesó
Szinte minden korosztálynál bejön a technika, amikor a nagytesó érdemeit domborítjuk ki a kistesó gyengeségeivel szemben. Ha felelősségtudatot ébresztünk a nagytesóban, rádöbbentjük dolgokra, amiket tényleg nagyon ügyesen abszolvál már (egyedül eszik, iszik, mos fogat, öltözik, pisil stb.), és mintegy mellékesen hozzátesszük, hogy ó, a kistesó majd, ha lesz, ilyet még nem fog tudni, majd mindent a nagytesótól fog ellesni, és mennyire örülünk, hogy ő már mindent ilyen remekül csinál, mert ezzel nagyon sokat segít nekünk – az ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel önbizalmat építünk a nagytesóban, és elmúlasztjuk annak félelmét, hogy „a kistesó levált engem”. A bejelentés lehet például egy fényképnézegetés alkalmával, ahol a csecsemőkori albumjait nézzük. Mondjuk el egyszerűen – főleg, ha már látszik rajtunk, hogy kistesója lesz –, és „látod, ilyen lesz, mint te ezen a képen: kicsi, ráncos, sírós, de majd ha segítesz neki megtanulni, hogy kell vécébe pisilni, akkor neki is menni fog. Még jó, hogy ilyen ügyes bátyja/nővére van.”
A demokratikus család
A kérdezve kifejtés az ókori görögök óta működő módszer. Nem kell feltétlenül nagy feneket keríteni a dolognak, hanem egy vásárlás, egy vacsora, egy játszás alkalmával, amikor valami kapcsolódó témával találkozunk (szembejön egy terhes anyuka, két testvér, újszülöttet mutatnak a tévében, előkerül a mesében stb.) azonnal csapjunk le rá, és kérdezzük meg, ő hogyan áll a kérdéshez. Ne féljünk, ha – főleg kisebbek esetében – elutasító választ kapunk, legalább tudjuk, hogyan közelítsük meg eztán a témát. Ha a gyerek nem akar kistesót, a következő hetekben olyan szituációkba kell belevinni, ami kistesóval jobb. Ha meg szeretne, akkor meg kell dicsérni, milyen ügyes, és hogy az ő korában még nem szoktak ilyen okosan válaszolni a gyerekek.
És végül - a csapda
Ha még nem is került elő a téma, bizonyos gyerekeknél, és ezt a szülők pontosan tudják, várhatóan egyik közlési mód sem lesz nyerő. Rizikófaktorai ennek a lelki alkatnak az egykeség, a fiatalság, illetve hogy inkább anyával van mindig, és szinte soha nem jár közösségbe, nem vigyáz rá senki más (például, ha távol élnek a nagyszülők). Itt nincs mese, a gyerekkel kell kimondatni a kistesó igényét. Néha nem könnyű, a feladatunk ugyanis eladni úgy egy portékát, hogy a gyerek kapva kapjon utána: először tisztázni kell, mi is az a kistesó (nem kell túl mélyen, a lényeg, hogy plusz egy fő, aki innentől mindennap velünk van), majd olyan helyzeteket feltüntetni, amelyek csak és kizárólag kistesóval működnek. Ennek nem kell teljesen stimmelnie, ilyesmikre kell gondolni: a nagy áruházak kasszáinál található mondjuk kismotorra csak olyanok ülhetnek fel, akiknek otthon kistesója van, egy bizonyos játszóvárba csak a kistesósok mehetnek be stb. Mivel mi vagyunk a koordinátorai a gyerekünket övező szituációknak, nem kell félnünk attól, hogy megbántódik. Viszont minden ilyen szituáció után jól járunk, ha még a hisztit megelőzendő hozzátesszük: „és ha majd olyan okos leszel, hogy te is kérsz egy kistesót, akkor nagyon szívesen elhozlak ide, hogy kipróbálhasd a motort.”
