„Családban élni jó!”

Harmadik gyermeke születését követően állt vissza újra a fedélzetre a Family magazin főszerkesztője. Győri Virág szerint családosnak lenni rengeteg lemondással jár, ennél csodálatosabb dolog azonban nincsen.

– Lapszerkesztőként mennyi időt „engedhettél meg” magadnak az otthoni babázásra a legkisebbel?

– Abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy a munkám nagyon sok örömöt ad nekem, és amit az ember szívesen végez, az kevésbé megterhelő számára. Ráadásul otthonról is tudom menedzselni a feladatokat, nem köt szigorú munkarend, és nem kell naponta bejárnom irodába. Úgy is fogalmazhatnék: a lényeg az, hogy határidőre mindig rendben meglegyen az újság. Természetesen, mivel csapatmunkában készül a magazin, nekem is alkalmazkodnom kell másokhoz, de a konkrét időtervezésben teljesen szabad kezet kapok.

A pályámat korrektorként és olvasószerkesztőként kezdtem. Gyakorlatilag amint visszavonultam az első kislányommal babázni, megcsörrent a telefonom, és onnantól kezdve rengeteg kisebb-nagyobb megbízatást kaptam: alvásidőkben meg éjjelente könyveket, újságokat szerkesztettem, szövegeket gondoztam, így folyamatosan szinten tartottam magam szakmailag – anélkül, hogy ehhez különösebben el kellett volna mozdulnom otthonról.

Amikor a második kislányom kétéves lett, akkor kerültem a Family magazin élére. Az elmúlt évek során elég komoly rutinra tettem szert a gyerekek melletti otthoni munkavégzésben, a jó időbeosztásban, önmagam fegyelmezésében, így aztán harmadjára sem okozott nagy gondot a visszatérés. Persze voltak és vannak nehezebb időszakok, amikor például betegeskedő gyerekek mellett kell a munka frontján is helytállni Az én dolgomat az is megkönnyíti, hogy a kollégáim nagyon rugalmasak, mindenben támogatnak; például tavaly előre dolgoztunk, hogy én néhány hónapig csak a kisbabámra koncentrálhassak.

– Családi magazint készítesz, mennyire határozza meg az egyes lapszámokat a magánéleted? Mennyire merítesz konkrét témákat a gyerekekkel kapcsolatos problémákból, történésekből?

– Nagyon hálás vagyok azért, hogy a munkám révén egész nap olyan dolgokról olvashatok, amelyek engem is megérintenek. Feleségként és édesanyaként nekem is vannak kérdéseim, kételyeim, és nemegyszer pont a mi szerzőinktől kapok rájuk választ vagy megoldást. A lapban szereplő témákat mindig az élet „szállítja”: a szerkesztői csapatunkkal olyanokat veszünk elő, amelyek valamiért minket is nagyon mélyen foglalkoztatnak abban az időszakban.

– Egy háromgyermekes anyának nem túl kemény a média világa?

– Egy napi vagy heti rendszerességgel megjelenő lap szerkesztése valóban nagyon kemény terep, sok stresszel, súrlódással, idegeskedéssel jár. Mi azonban ennél békésebb vizeken „evezünk”: nem foglalkozunk napi politikai kérdésekkel, nem szerepeltetünk sztárokat és bulvárhősöket, hanem a hétköznapi problémák megoldásában kívánunk segítséget adni a hozzánk bizalommal fordulóknak. Ráadásul a Family egyelőre negyedévente jelenik csak meg, így viszonylag jól ütemezhető.

– Szerinted mi a jó házasság titka?

– Sokszor megfeledkezünk arról az egyszerű tényről, hogy amit nem gondozunk, az bizony előbb-utóbb tönkremegy. Ha szép lassan leszokunk a jóízű beszélgetésekről, a közös nevetésekről, ha nem áldozunk időt, energiát, esetenként pénzt a minket összekovácsoló élményekre, akkor menthetetlenül elhidegülünk egymástól. Egy házasság működtetéséhez kevés az, hogy a napi teendők dzsungelében több-kevesebb sikerrel helytállunk. A kapcsolatunkat ápolni, gondozni, óvni, félteni kell! Hiába tudjuk ezt józan ésszel, gyakran csak sodródunk az eseményekkel. Jó, ha időben észbe kapunk, és behúzzuk a kéziféket.

– Van-e olyan célod, amelyet úgy érzel, hogy családosként nem érhetsz el, és fordítva, van-e olyan, amit csak így érhettél el?

– Kár szépíteni a dolgot: családos embernek lenni rengeteg lemondással jár. Ha a mostani élethelyzetemre gondolok, akkor például el kell fogadnom, hogy a napjaim újra háromórás kis szakaszokra oszthatók. Nem tűnhetek el itthonról hosszabb időre, éjszakánként is állandóan „műszakban” vagyok, a kislányomnak még óriási szüksége van rám. Hiányoznak a hosszas baráti beszélgetések is, szívesen mennék színházba vagy egy jót táncolni De tudomásul veszem, hogy ez az időszak most nem rólam szól. Ugyanakkor hiszem, hogy ez az állandó készenlét és önfeladás csodálatosan formál is az emberen. Hihetetlenül sokat tanultam a gyermekeim által, teljesen más ember lett belőlem: empatikusabbá, türelmesebbé, rugalmasabbá, boldogabbá tett az anyaság. Azt szoktam mondani, hogy olyan, mintha minden sejtem kicserélődött volna általa.

– Van-e annak különös jelentősége, hogy a kiadvány protestáns? Hol érhető ez tetten?

– Bár a mögöttünk álló Harmat Kiadó alapvetően protestáns kötődésű, nagyon nagy hangsúlyt fektetünk mindannyian arra, hogy ökumenikus nyitottságúak legyünk. Ahogyan a kiadónk könyvei éppúgy megtalálhatók a katolikus vagy a protestáns, illetve a világi boltokban, ugyanúgy fontos számunkra szerkesztés közben, hogy minden egyes számban lehetőleg mindenki találhasson lelki muníciót – az is, aki valamelyik nagy történelmi egyházhoz tartozik, és az is, aki mondjuk, egy szabad keresztény kisközösség tagja. A szerkesztői csapatot is tudatosan úgy állítottuk össze, hogy vannak közöttünk katolikusok, reformátusok, baptisták, kisegyházhoz tartozók; én magam evangélikus vagyok. Ez teszi lehetővé azt, hogy a cikkekben megszólaló emberek szintén sokfélék lehessenek.

– Szeretnétek-e megcélozni a világi olvasókat, illetve más vallásúakat is?

– Nem titkoljuk, hogy keresztény értékeket valló magazint készítünk, de nem is tesszük ki mindenáron az ablakba. Úgy igyekszünk fogalmazni, hogy azok is tudjanak épülni a Familyből, akiknek nincs semmilyen keresztény kötődésük, ezért kapnak olyan cikkek is helyet a lapban, amelyeknek látszólag semmi közük a hitbeli meggyőződésünkhöz. Például a februári számunkban írunk arról, hogy miként vágjunk neki a lomtalanításnak, hogyan főzzünk dödöllét, miképp függ össze a kreativitás és az agresszió, hogyan kezeljük a testvérféltékenységet De mesélünk arról is, hogy az eltékozolt évek soha el nem múló hegeket hagyhatnak maguk után, vagy hogy a legmélyebb gödörből is van kivezető út. Elmondjuk, hogy hitünk szerint egy-egy problémára mi a megoldás, de ezt nem szeretnénk senkire ráerőltetni. Nem szeretünk prédikálni sem, inkább élettörténetekbe, vallomásokba „csomagoljuk be” a ránk bízott üzenetet.

– Hová szeretnétek eljutni, lebeg-e valamiféle cél a szerkesztőség szeme előtt?

– Úgy gondoljuk, hogy amíg ennyi házasság fut zátonyra, ennyi ember szenved párkapcsolati gondoktól, ennyi fejtörést okoz a szülőknek a gyereknevelés, addig nekünk is lesz elég mondanivalónk. A sok probléma ellenére szeretnénk minél többeket meggyőzni arról, hogy – amiképpen a jeligénkben is valljuk – „Családban élni jó!”.