Egy új kutatás szerint az Egyesült Királyságban a szegénység egyik alapoka a gyermeküket egyedül nevelő szülők rendkívül kevés jövedelme. Európa nagy részén kétfajta szingli szülőségiminta létezik. A liberálisabb társadalmakban – például Svédországban vagy Dániában – a gyermeküket egyedül nevelők jelensége általánosnak számít, s ezekben az országokban a szingli szülők dolgoznak, méghozzá általában teljes munkaidőben. A konzervatívabb államokban – mint amilyen például Törökország – ezzel szemben kifejezetten nehéz dolguk van ezeknek a szülőknek, mert nem tudnak elhelyezkedni.
Csak addig fizetnek, amíg a szülő otthon van
A Gazdasági Ügyek Intézetének jelentése szerint az Egyesült Királyságban élő, gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya rendkívül magas, miközben foglalkoztatottságuk aránya a legalacsonyabb az egész EU-ban. Az északi – svéd, dán stb. – modellben a gyermekek felügyeletét biztosító, jól működő rendszer segítségével a szülő nyugodtan dolgozhat, hiszen tudja, hogy gyermeke jó helyen, biztonságban van. Anglia is sokat költ gyermekfelügyeleti ellátásra, nagyjából a GDP 1,1 százalékát, ami ugyanannyi, mint a svédek által erre fordított összeg. Azonban a briteknél az állam csak addig fizet, amíg a szülő otthon van, és saját maga vigyáz a gyerekre.
Azt gondolhatnánk, hogy az egyedül lévő szülők rendkívül magas aránya (a skandináv probléma) és az ő munkanélküliségük (a török probléma) az egyik legfontosabb politikai prioritás az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben – hihetetlen módon – olyan rendszer van érvényben, amely valójában arra ösztönöz, hogy egyedülállóként neveld a gyerekedet, ne pedig a hagyományos apa–anya–gyerek felállásban, az adó ugyanis azok számára a legsúlyosabb, akik kettesben nevelik a gyerekeiket, és rossz anyagi helyzetben vannak alacsony fizetésük miatt. Németországban a gyermeküket egyedül nevelő szülők 35 százaléka hagyta abba az iskolát 16 évesen. Az Egyesült Királyságban ez az arány 69 százalék.
Együtt kellene nevelni a gyerekeket
Ennek következménye az adórendszer és a szociális ellátások rendszere közötti kapcsolat hiánya. A szociális juttatásokat a háztartásonkénti bevételhez szabják, az adókat azonban egyénenként fizettetik meg. A megoldás az lenne, ha ehelyett családonként adóztatnának, s ezután a család méretéhez igazodva állapítanák meg az adókedvezmények mértékét.