Helikopterszülők kontra kiteljesedett gyerekek

A fogyasztói társadalomban egy pillanat alatt boldog leszel, ha megveszed az új ablakmosószettet, a gyerekeid pedig tízszer annyi szak- és sportkörre járnak, mint régen.

Gyarmati Orsolya
2013. 02. 22. 5:04
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A slow parenting alkotta meg az úgynevezett helikopterszülő fogalmát: az ilyen apák és anyák, miközben szenvednek attól, hogy egy perc szabadidejük sincs maguk és gyerekeik számára, csemetéik idejét is éppúgy felszabdalják az „én minden esélyt megadok neked” jelszóval. A lényeg a siker, a megfelelés a társadalmi nyomásnak, csak hát közben a gyerek valós igényeire senki nem figyel. A szétesett, stresszes hiperaktív szülők nagy erőfeszítések árán épp olyan gyerekeket nevelnek, mint amilyenek ők maguk.

Ebből a gondolkodásmódból számos szakirodalom született már, köztük Carl Honoré Under Pressure (Nyomás alatt) című könyve. Carl egyszer elment egy szülői értekezletre, ahol a kisfia tanárnője elismeréssel nyilatkozott a gyerek rajztehetségéről. Apukának több sem kellett: lelki szemei előtt máris látta fiát mint elismert művészt, akinek képeiért versengenek a műgyűjtők. Carl aznap egész éjjel az interneten szörfözött kurzusokat, oktatókat, táborokat keresgélve. Reggel lelkesen vázolta fiának, mit tervez, mire a kisfiú csak ennyit mondott: „Apa, én nem akarok tanárt. Én csak rajzolni szeretnék. Miért kell a szülőknek mindig minden felett átvenni az irányítást?”

Carlra úgy hatott ez a kérdés, mint a hidegzuhany, de azonnal rájött, hogy fiának igaza van, és kezd ő is olyan szülővé válni, aki csupa jóakaratból letéríti a gyerekét saját útjáról. Ebből a felismerésből íródott az Under Pressure, ami azt vázolja, meddig mehetünk el gyermekeink irányításában, hol a határ, ameddig védhetjük, alakíthatjuk, irányíthatjuk őket.

A slow parenting felismert egy nagyon fontos dolgot: a gyereknevelés nem versenysport, nem termékfejlesztés, de nem is egy projekt, hanem egy utazás, amely során a gyerek megkapja mindazt a figyelmet, türelmet, szeretetet és időt, amire szüksége van a kiteljesedéshez anélkül, hogy a szülő elvárásaival agyonnyomná őt.

Bár a mozgalom logója egy csiga, a slow parenting nem azt jelenti, hogy minden végtelen hosszúságú ideig tart, csupán azt, hogy bizonyos dolgokra több időt kell szakítani, azaz a minőség, a pillanat megélése és a tartalmas emberi kapcsolatok építése fontosabb, mint a teljesítmény, a mennyiség. A lassú szülők hagyják, hogy a gyerekeik saját tempójukban fedezzék fel a világot. Nem terhelik őket millió különórával, és figyelnek rá, hogy elég idejük legyen pihenni, reflektálni, átélni és megérteni, mi történik velük és körülöttük.

A slow parenting nem szereti például a tévénézést, hiszen a képernyő bámulása semmiképpen nem nevezhető interaktívnak: a gyerek alig gondolkodik, még kevésbé cselekszik közben. Elképesztő időmennyiséget veszít az, aki tévézik, miközben ugyanezen időt sokkal értelmesebb dolgokra is lehetne fordítani. A mozgalom másik fő kritikája azon szülők ellen szól, akik mindig mindent eldöntenek a gyerek helyett és feje fölött azzal a felkiáltással, hogy mindezt a gyerekek védelme érdekében teszik. A slow parenting képviselői ezzel szemben úgy vélik, ha a gyerek soha nem kerülhet semmilyen kockázatos helyzetbe, és nem tanulja meg kezelni a veszélyesebb, nehezebb szituációkat, az később mindenképpen hátrányára válik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.