Pelenkás professzorok: babák, akik olvasni tanulnak

Meg lehet tanítani egy kisbabát olvasni? Ez a tökéletes gyereket akaró, ambiciózus szülők legújabb rögeszméje.

Mutogat, szoptat, olvastat

John Cayden Flynn csupán négy napos volt, amikor édesanyja, Dana elkezdte őt olvasni tanítani. Az a tény sem térítette el szándékától, hogy az újszülöttek nem tudnak néhány centiméteres távolságnál messzebb fókuszálni, és szavakat végképp nem értenek még. A 39 éves Dana annyira hisz saját álláspontjában, miszerint nem lehet elég korán elkezdeni zsenit nevelni a gyerekből, hogy reggel és este tíz kártyát mutatott újszülött kisfiának. Megmutatta például neki a „tej” feliratú papírt, majd megszoptatta és utána babajelnyelven elmutogatta neki a „tej” szót.

A babajelnyelv azon az elméleten alapul, hogy a gyerekek jóval első szavaik kimondása előtt szeretnének már kommunikálni, és meg lehet tanítani nekik kézjeleket, amikkel el tudják magyarázni, mire vágynak. Amikor John kilenc hónapos volt, Dana szerint a kisfiú mutogatott és a babajelnyelvet használta, ráadásul húsz kifejezést és szót felismert a kártyákon. Ettől kezdve John szókincse elképesztő gyorsasággal fejlődött. A 20 hónapos John ujjacskáival már a nyomtatott szavakat bogarászta könyvében.

Dana – aki egy internetes oldalt is létrehozott azon szülők számára, akik követnék az ő példáját – egyike azoknak az egyre növekvő számú anyáknak, akik úgy vélik, a szobatisztaság előtti olvasási gyakorlatok nagy előnyt jelentenek majd a gyermek számára későbbi élete során.

A mozgalom egyik tagja a Wikipedia társalapítója, Larry Sanger, aki azzal dicsekszik, hogy a fiát kétéves kora előtt már olvasni tanította Powerpoint segítségével. A büszke apa fel is rakott egy videót az internetre, amelyen a most hatéves gyerek az amerikai alkotmányt olvassa.

Zseniképző

A szkeptikusok azonban nem értenek egyet a módszerrel: szerintük egy kisbaba, vagy egy 1-2 éves gyermek ugyan képek egy képen szereplő formát és a hozzá tartozó hangsort összekapcsolni, de ez nem azt jelenti, hogy a jelentését is tudja az adott szónak. Ez azonban a legkevésbé sem érdekli az elkötelezett anyákat, akikre egy komplex franchise-rendszer épült az Egyesült Királyságban: a tinytalk.co.uk hetente 500 babajelnyelvórát tart, így csupán idő kérdése, mikor jön el az a nap, amikor olvasótanfolyamokat tartanak a pelenkásoknak.

Dana pedig rendíthetetlen elhatározásában, hogy fiát mindenkinél okosabbá tegye az általa használt módszer segítségével: „Azt akarom, hogy ő legyen a falkavezér” – mondja. Úgy tűnik, sok brit baba fog erre az útra lépni ambiciózus szülei nyomására. A YouTube már most tele van olyan videókkal, amelyeken totyogó csöppségek olvasnak könyvet vagy kártyákat.

Veszélyes mutatvány

De vajon a korai olvasási készség valóban számít hosszú távon? Vagy épp problémát jelent majd? A most negyvenéves Alex Curling kétévesen már tudott olvasni, és úgy véli, a túl korai olvasni tanítás valójában hátrányt jelentett számára. Alex emlékszik rá, milyen gyakran kellett szórakoztatnia anyja barátait azzal, hogy lexikonokból olvasott nekik négyévesen. Noha az iskolában mindig jó volt olvasásból – két óra alatt kiolvasott egy regényt és nyaralásra tizenöt könyvet vitt magával –, az élet más területein átlagos képességekkel rendelkezik. Noha újságíróként is dolgozott, Alex úgy érzi, a korai olvasás szociálisan hátrányt jelentett számára: „Anyám egész gyermekkoromban aggódott miattam, mert inkább olvastam ahelyett, hogy játszottam volna a többi gyerekkel. Mire kamaszkorba léptem, rendkívül nehezemre esett bárkivel is összebarátkoznom. Szégyelltem, hogy túl nagy a szókincsem, mert nagyon kilógtam a többiek közül, és inkább igyekeztem egyszerű szavakat használni. Nem hiszem, hogy jót tett a korai olvasás. Inkább abban hiszek, hogy a gyereket hagyni kell, hogy akkor tanuljon meg dolgokat, amikor magától készen áll rá.”

Dr. Amanda Gummer pszichológus szerint ha egy gyerek túl korai életkorban kezd el olvasni, más készségei elmaradhatnak a fejlődésben. „Nem hiszem, hogy ezek a gyerekek, még ha ki is betűzik a szavakat, értik is, amit olvasnak, illetve össze tudják kapcsolni a fejükben a szó alakját az értelmével” – mondja a szakember, aki attól is tart, hogy ezek a kisgyerekek stresszt és frusztrációt élhetnek át, mivel ahelyett, hogy játékon keresztül tanulnának dolgokat a világról, olyasmire késztetik őket, amire valójában még nem érettek. A már említett Larry fiával kapcsolatban úgy véli, a gyermek egy szót sem ért abból, amit olvas, beszéde nem tiszta, fizikai fejlődése pedig látványosan le van maradva olvasástudománya mögött.

Bűntudat-kompenzálás

David Elkind pszichológus, a Siettetett gyermek és a játék hatalma című könyv szerzője is aggódik, hogy a túl korai tanulás az alapvető fejlődési folyamat rovására megy, ami miatt a gyermeknek számtalan kudarca lesz később. „A mentális fejlődést nem lehet siettetni! Ez olyan, mintha egy nő kilenc hónap helyett inkább hat hónap alatt szeretné letudni a terhességet. A gyerekek biológiai lények, akik egy bizonyos sebességgel nőnek és fejlődnek. Időre van szükségük, hogy kialakuljanak alapvető készségeik. A 6-7 éves kor az, amikor a gyerekek már képesek szabálykövetésre, és ez az ideje az olvasástanulásnak is.”

„A szülőknek egyre kevesebb idejük jut a gyerekeikre, és a korai olvasástanítás arra jó csupán, hogy ne legyen akkora bűntudatuk, amiért nem töltenek annyi időt gyermekeikkel. Pedig ezt az időt inkább beszélgetésre és játékra kellene használni” – véli Elkind professzor. „Nagyon káros, ha egy szülő mindenáron arra törekszik, hogy az ő gyereke mindenkinél jobb legyen. Ez legfeljebb a szülő számára jelenthet elégtételt, a gyermek azonban megsínyli.”

Dana azonban mindezen érvek ellenére hajthatatlan: szerinte inkább túl keveset várunk el gyermekeinktől. „Mire John 18 éves lesz, a Yale-re vagy az Oxfordra fog járni!” – állítja magabiztosan.