Szabó György, a füvesember

Szabó Gyuri bácsi szerint sokkal kevesebb gyógyszert és több gyógynövényt kellene használnunk, amelyeket ráadásul házilag is termeszthetünk.

Messzi földről is érkeznek hozzá gyógyszerészek, hogy megtanítson nekik egy olyan mesterséget, amely régen evidens volt. Gyógynövényei között érzi magát a legjobban, az emberek közé is legfőképp azért jár, hogy ezekről meséljen. Szabó Gyuri bácsi szerint sokkal kevesebb gyógyszert és több gyógynövényt kellene használnunk, amelyeket ráadásul házilag is termeszthetünk.

– Vajon egy átlag városi ember hányféle gyógynövényt ismer?

– Egy átlagember 4-5 fajta gyógynövényt ismer, egy városi ennél talán még kevesebbet. Feltehetően hallottak a kamilláról, esetleg a hársfáról, de maximum ennyi.

– A falun élők tájékozottabbak?

– Meggyőződésem, nem annyira, mint néhány évtizede voltak, de ez még ma is igaz. Az idősebbek akár 10-12-féle gyógynövényt is ismernek. Tapasztalatom szerint e kis közösségekben van még mindig két-három ember, aki a legalapvetőbb gyógynövényeket jól ismeri. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyűjtik is, illetve használják ezeket.

– Ön mennyivel büszkélkedhet?

– Magam körülbelül 170-félét ismerek, de csupán 70 körülit használok, hiszen ezek közül sok védett, nem szedhető. Abban a szerencsében azonban részem van, hogy külön hatósági engedéllyel termeszthetek és forgalmazhatok is a védett növények közül egyet, a közönséges palástfüvet.

– Ez mire használható?

– Elsősorban egyes női betegségekre, a méh, a petefészek helyes működésének elősegítésére használjuk.

– Ha házilag szeretnénk gyógynövényeket használni, mennyire kell tisztában lennünk a hatásukkal, az arányukkal? Kell hasonló veszélyes mellékhatásokra számítanunk, mint egyes gyógyszerek esetében?

– Ez egy fontos kérdés, de alapvetően azért kijelenthető, hogy gyógyszerekhez hasonló mellékhatásokkal nem kell számolnunk. Már amennyiben „ésszel” használjuk ezeket. Nem is olyan régen történt, hogy egy idős bácsi feketenadálytő-gyökérből készített magának tinktúrát, és hét hosszú hónapig itta, amikor kórházba került. Minket hívtak az üggyel kapcsolatban, noha nem a mi termékünket fogyasztotta, amelyre egyébként rá is van írva, hogy csak külsőleg ajánlott. Ezzel együtt a 30-as években még elterjedten használták ezt az anyagot belsőleg is, persze természetesen csak rövid ideig. Illetve arra is volt példa, hogy kirántva ételként funkcionált, én magam is többször fogyasztottam, az íze a haléhoz hasonló.

– Mi az oka annak, hogy gyógyszereket szinte kontroll nélkül szedünk, a természetben meglévőket ellenben nem ismerjük?

– Alapvető probléma, hogy a ma embere nem ismeri az „egészségét”. Nem ismeri a saját testét, annak jelzéseit nem észleli, nem tud vele mit kezdeni. Élet- és egészségtan tantárgy volt még az én időmben, ez ma már nemigen van, pedig nagyon fel kellene hívni az embereknek a figyelmét arra, hogy ne tegyék tönkre például a gyermekeik immunrendszerét. Ma az a szokás, hogy az első köhögésre, egy kis náthára azonnal orvoshoz futnak, ahol legtöbbször teletömik gyógyszerrel a gyereket, kiölnek belőle minden ellenállásra való hajlamot, ami hosszú távon megbosszulja magát, hisz védekezésre képtelen marad a szervezete. A másik ok a gyógyszeripar, amelynek persze nem jó, nem éri meg, ha az emberek a természetből szerzik be a gyógynövényeket, noha ugye a gyógyszereknek a 60 százaléka is ebből készül. Az a legegyszerűbb: kapkodni a tablettákat.

– Az elmúlt években azért elindult egy folyamat, mintha a táplálkozási reformmal együtt e tekintetben is lehetne érezni némi változást.

– Tény és való. 200 éve van gyógyszeripar, most kezd talán visszafordulni a trend. Az Egészségügyi Világszervezete (WHO) már a 80-as évek elején felhívta a figyelmet a „népi gyógyítás” fontosságára, később a pekingi nyilatkozatban ezt 6 pontban össze is foglalták. Ezek között ott volt, hogy az orvosok, gyógyszerészek kezdjék el újra tanulni a gyógynövényeket. A hatóanyagokat természetesen ismerik, de nem tudják, hogy néz ki maga a növény. 1954-ig az orvosok tanulták ezt, aztán a gyógyszeripar erősödésével ez megszűnt. Persze a kép csalóka, hiszen a világ lakosságának – számunkra, fejlett országok emberei számára megdöbbentő módon – 80 százaléka ma sem használ gyógyszert, csak a fejlett világban ennyire elterjedt. Persze mindez nem azt jelenti, hogy gyógyszerekre nem lenne szükség, hanem azt, amire ma gyógyszereket szedünk, a nagy része semmit nem javít.

– Mert nem ismerjük az alternatívát, és a figyelmünket sem hívják fel ezekre.

– Körülbelül az 50-es évekig a gyógynövényeket patikában árulták. Az orvosok felírták, a patikus összekeverte, és ezt szedte be a beteg. Ma is árulnak, csak sokkal kevesebbet. Ha jól tudom, egy felmérés szerint a beteg németek 35 százaléka nem használ gyógyszert. Ez elég magas arány, jóval magasabb a hazainál, ami abból is látszik egyébként, hogy tőlünk is a németek vásárolják fel például az orbáncfűmagot. Ezt akkor tapasztaltam, amikor itthon akartam hozzájutni, de a termelők azt mondták, az összeset eladták már nyugatra.

– Hazánk klímája mennyire ideális a gyógynövény-termesztésre?

– Nagyhatalom lehetnénk.

– Miért nem vagyunk azok?

– Nagyhatalom voltunk, de a rendszerváltáskor szétaprózták a földeket ahelyett, hogy megtartották volna a jól működő dolgokat. Akkoriban körülbelül 150 ezer tonnát exportáltunk, ma 50-et sem, a másodikról a hatodik helyre csúsztunk vissza az exportban. Azt is fontos megemlíteni, hogy nagyon sok cigány embernek adott ez egykor munkát, ők nagyon jól ismerték ezeket a növényeket, és át is adták a fiataloknak.

– Azért az EU-s szabályozás sem feltétlenül segíti a növekedést ezen a területen.

– Valóban, a 24/2004-es EU-s szabályozás szerint csak az számíthat gyógynövénynek, amely növény az adott ország hivatalos gyógyszerkönyvében szerepel. Ez teljesen abszurd, hiszen olyan növényekről kellene rengeteg pénzért bizonyítani a gyógyhatást, amelyeket évszázadok óta sikeresen használnak. Ez a gyógyszeripari lobbi ereje. Nálunk körülbelül 72-73 növény van gyógynövénynek minősítve, a többi élelmiszernek, de szerintem bármit tesz az unió, az emberek nem ostobák, használni fogják.

– Családi házban élőknek érdemes otthon kis „gyógynövényes sarkot” gondozni?

– Sok országban ez teljesen természetes. Az angolok például tipikusan termesztenek néhányféle gyógynövényt a kertjeikben – menta, kakukkfű, de van csipkebokor, útifű, és körömvirág is kerül a gyógynövénysarokba. Sokunk kertjében biztosan van egyébként, csak nem tudunk gyógynövény jellegéről.

– Van kedvenc gyógynövénye?

– A galagonya az egyik. Ennek vérnyomáscsökkentő hatása van, illetve szívritmust szabályoz, szívideget nyugtat, érelmeszesedés ellen jó, a szív és az erek izmait rugalmasan tartja, megelőzhető vele a szívinfarktus és az agyvérzés. A másik a diólevél, amely hihetetlen, mi mindent tud, legalkalmasabb a nyirokerek kitisztítására. Sok benne a csersav, de nem igaz, hogy mérgező, ahogyan az sem, hogy nem terem meg alatta semmi. Az enyém alatt legalább húszféle növény él. Ha mondhatok harmadikat is, a csalánt említeném, mely a véráramot képes tisztítani. Ezekkel óvatosan kell bánni, de rendkívül hatásosak. Minden gyógynövényt addig kell használni, amíg szükséges, nem folyamatosan.

– Ön fejből ismeri a gyógynövényeket és hatásaikat, de egy laikus honnan tájékozódjon?

– Elég sok szakkönyv van, egyetemi is készült – Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények –, de sok más értékes is van. Én egy érdeklődőnek jobb szívvel ajánlom a most már országosan elérhető tanfolyamokat. Rajtunk kívül is sokan tartanak, ezek hasznosak, el lehet sajátítani minden fontos alapot. Nyaranta mi 10-12 két-, háromnapos gyógynövénygyűjtő túrát tartunk, ezekre is óriási az érdeklődés. Van olyan magyar származású svéd gyógyszerész, aki hetedik alkalommal volt itt nálunk. Hála az égnek, lassan itthon is mozgolódnak: gyógyszerészek, de orvosok is megfordultak már itt.