„Muszáj kezet mosnom!” – kényszeres viselkedés gyerekkorban

Sok kisgyerek állandóan kezet mos, mások babonásan kerülnek bizonyos számokat, vagy ismételgetik a végtelenségig ugyanazt a bűvös szót, mondatot.

– Mit tekinthetünk kényszeres cselekvésnek vagy gondolkodásnak?
– A kényszeres zavar, vagy más néven obszesszív-kompulzív zavar (OCD) a szorongásos rendellenességek csoportjába tartozik. A kényszergondolatok olyan visszatérő, tartós gondolatok, képek vagy késztetések, amelyek akaratlanul törnek be a tudatba, bár a személy sokszor tudja, hogy ezek saját gondolati működésének termékei. A legtöbb esetben nagyfokú szorongáshoz vezetnek, amelyet az illető igyekszik elnyomni, figyelmen kívül hagyni vagy valamilyen cselekvéssel semlegesíteni. A kényszercselekvés elvégzése merev szabályok szerint történik és lehet a kényszergondolatokra adott válasz. Céljuk valamilyen fenyegető esemény megelőzése, a szorongás csökkentése. Megjelenhetnek ismétlődő magatartásformák (kézmosás, ellenőrzés) és gondolati folyamatok (számolás, szavak ismétlése) képében.

– Mik lehetnek a kiváltó okok?
– A kényszeres zavar halmozottan fordulhat elő családokban, a vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a betegségre való hajlam örökíthető. A tanuláselméleti megközelítés szerint a kényszer egyfajta tanulási folyamatnak a következménye. A gyermek tesz valamit a vélt veszély elhárítása érdekében, ezért is hívjuk ezt aktív elkerülő viselkedésnek. Azáltal, hogy a kényszercselekvést valóban szorongáscsökkenés követi, a gyermekben megerősítődik ez a fajta viselkedés, így hasonló helyzetben újra megismétli ezt a fajta viselkedést. A kognitív szemlélet szerint minden embernek vannak nem kívánt gondolatai, a kényszeres zavarban szenvedők azonban túlságosan veszélyesnek, kontrollálhatatlannak tartják az ilyen típusú gondolatokat, és próbálkozásokat tesznek az elhárításukra, ami a zavar kialakulásához vezethet.

– Mit próbál megoldani, feloldani a gyerek a kényszeres viselkedéssel?
– A kényszercselekvések nagyon gyakran a kényszergondolatokra adott válaszok, a gyermek ezekkel próbálja azt a veszélyérzetet elhárítani, amelyet a betörő, akaratlan gondolatok alakítanak ki benne. A kényszeres kézmosás hátterében a beszennyeződéstől és megfertőződéstől való félelem állhat, az ellenőrzési rituálék mögött az a kényszergondolat, hogy valamely a gyermek számára fontos személy bántalmazásnak esik áldozatul. A kényszercselekvések tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy a gondolatok keltette szorongást csökkentsék.