Sok szülőnek okozhat fejtörést, gyermekét vajon melyik óvodába, iskolába írassa. Legtöbbször a kényszer, illetve ismerősök tippjei alapján választunk. A Családháló sorozatban mutatja be a hazánkban elérhető alternatív módszerű oktatási intézményeket, így eddig a Montessori- és a Waldorf-iskolát ismerhették meg. A leglényegesebb vonásokra koncentrálunk, illetve megpróbáljuk felfedni, mi az, amiben az egyes iskolák különböznek.
Eddig is, és a nemrég elfogadott köznevelési törvény szerint is az alternatív iskolák a saját kerettantervük szerint taníthatnak, vagyis eltérhetnek a nemzeti alaptantervben szabályozott oktatási normáktól, tananyagtól. Ezek az iskolák speciális oktatási rendben taníthatnak, emellett a kerettanterv több területen is lehetőséget ad a főszabálytól eltérni. Ilyen például a tanárvégzettségek kérdése, illetve az eszköz- és helyiségigény.
A Freinet-iskola
A munkaiskola mozgalmának nagyhatású képviselője volt a francia Célestin Freinet (1896–1966), akinek sajátos ötvözetű pedagógiája a világ számos országában – így nálunk is — meghonosodott, s élő gyakorlatként van jelen ma is. A Freinet-pedagógia nemzetközi szervezete, a FIMEM (Fédération Internationale des Mouvements d'Ecoles Modernes – A Modern Iskolák Mozgalmának Nemzetközi Szervezete) 1996-ban mintegy 35 tagországot számlál, köztük Franciaországgal, Németországgal, Dániával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, Malival, Algériával, Brazíliával stb. A FIMEM kétévente megrendezi a RIDEF-eket, vagyis a Freinet-pedagógusok nemzetközi találkozóját. 1996-ban épp Lengyelország adott otthont a mintegy 200 Freinet-pedagógust vonzó eseménynek, ahol szemináriumokon és műhelyfoglalkozásokon, kiállításokon és vitaszeánszokon vettek részt a résztvevők, tanultak egymástól.
Műhely, majd később mozgalom 1987-ben kezdett szerveződni Magyarországon Galambos Rita és Horváth H. Attila vezetésével. Azóta táborok, szemináriumok, intenzív továbbképzések, nyári egyetemek során sajátíthatták el az érdeklődők a Freinet-technikákat, tapasztalhatták meg az együtt és egymástól tanulásban rejlő óriási lehetőségeket, kerülhettek kapcsolatba a Freinet-szellemben dolgozó pedagógusokkal.
Több felsőoktatási intézmény, köztük a Budapesti Tanítóképző Főiskola, a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanárképző Főiskola, az ELTE bölcsészkara, az ELTE Tanárképző Főiskola, az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola kérte fel az elmúlt években a Freinet-pedagógia magyarországi képviselőit és művelőit, hogy mutassák be a hallgatóknak ezt a gyermek- és tevékenységközpontú pedagógiát vagy annak elemeit.
A rendszerváltáskor Magyarországon is elterjedtek a reformpedagógiai irányzatok, többek közt a Freinet-módszer is. Nagykovácsiban kezdte meg működését az első Freinet-szellemiségű iskola és óvoda is.
Előttünk áll a gyermek
A Freinet-pedagógia veleje egyszerű: kísérletezés, szabad önkifejezés, tartalmas közösségi élet. A gyermek természetes kíváncsiságára építenek, nem a tudás átadása a kizárólagos cél, sokkal fontosabb ennél a kutatási módszer, a gondolkodási mód elsajátítása.
Vallják, minden gyermek magában hordozza kibontakozásának, önmegvalósításának csíráit. A nevelő dolga az, hogy ezt segítse: teremtsen olyan légkört, amelyben a gyermek szabadon megnyilvánulhat, kifejezheti gondolatait, érzéseit.
Freinet pedagógiája közösségi irányultságú, de ez a közösség elfogadja a másságot, hagyja érvényesülni az egyéni sajátosságokat. A közösen végzett munka együttműködésre, kölcsönös segítségnyújtásra nevel. Az ilyen munka örömének ízét akarja megéreztetni a gyerekekkel.
Pukárszky Béla és Németh András Neveléstörténetében – idézve Freinet-t – azt írják: Freinet „ezekben az években írta az egyik népoktatási lapban: »Az iskolának több és nagyobb feladata van, mint hogy továbbítsa az ismereteket. Amit nagyra értékelünk, az nem az ismeret, hanem maga a felismerés, a kutatás. Az értelem nem magtár, amit megtöltünk; láng, amelyet szítani kell. ( ) Ismerjük az ideális iskolát ( ), de nekünk a legkeményebb realitás talaján kell dolgoznunk. Olyan gyermekek ülnek előttünk, akiknek sokszor nagyobb szükségük van kenyérre és ruhára, mint szellemi táplálékra. Az élet, amely körülvesz bennünket, normális és amorális, fatálisan fékezi erőfeszítéseinket.«”
