„Ma kimentem néhány pillanatra az udvarra, hogy lemossak pár játékot, amíg a gyerekek esznek. A kétéves kisfiam utánam rohant, és sírt. A négyévesemnek nem tetszett a sírás, ezért odament hozzá, és párszor megütötte. A kétéves erre az ebéd teljes tartalmát kihányta – éppen rám. A négyéves ekkor így szólt: „Anya, tudom, hogy rosszat csináltam... megütöttem az öcsémet, mert a sírása idegesített. Nagyon mérges lettem.” „Miért akarod bántani a testvéredet? Nagyot csalódtam benned és elszomorítottál”. Ilyen esetekben négy percre sarokba kell állnia, és három napig kedvesnek kell lennie az öccséhez. Vajon helyes ez a fajta büntetési mód?” – kérdezte az Aha Parenting szakértőjét egy édesanya.
Vajon büntetni és jutalmazni rossz dolog? Nos, sajnos nem olyan hatékony, mint ahogy gondolnánk. A szakemberek szerint, ha a nagyobbik fiú abba is hagyja öccse verését, nem azért teszi, mert belátta, hogy ez fáj a kicsinek, hanem azért, mert nem akarja, hogy megbüntessék.
A cél viszont az, hogy mindkét gyermek kifejezhesse érzéseit, érzelmeit, de ehhez valami újat kell kipróbálni.
Vigasztald meg a kisebbik gyereket, és adj rá tiszta ruhát! Ezalatt van egy kis idő lenyugodnia, így könnyebben tudsz beszélgetni a nagyobbal anélkül, hogy ő lenne az „ellenség”. Ülj le a padlóra és ültesd a két gyereket két oldalra magad mellé. Karold át mindkettőt. Az alábbi párbeszédben a négyévest Jake-nek, a kétévest Samnek fogjuk hívni.
Anya: Mindketten nagyon mérgesek voltatok az előbb. El tudod mondani, mi történt, Jake?
Jake: Megütöttem Samet, mert sírt, és ez idegesített engem.
Mom: Nahát! Sam, igaz ez? Jake megütött! Nem csoda, hogy sírtál és kihánytad az ebédet! Hogy érezted magad?
Sam: Fáj!
Anya: Igen, fájt. Nekem úgy tűnik, meg is ijedtél. Néha, amikor megijedünk, hányunk.
Sam: Fáj!
Anya: Igen, fáj. El tudod mondani a bátyádnak, mit éreztél, amikor megütött?
Sam: Fáj! Ne!
Anya: Azt mondod a testvérednek, hogy „Ne! Ne bánts!”. Jake, hallottad az öcsédet?
Jake: Igen.
Anya: Mit mondott neked?
Jake: Hogy fájt neki?
Anya: Igen. Azt mondta, ne bánts! Nézz csak az arcára! Elég mérges, igaz?
Jake: Igen.
Anya: Elmondod neki, hogy hallottad, mit mondott?
Jake: (lesüti a szemét): Nem hagyhatnánk abba a beszélgetést?
Anya: (rájön, hogy Jake-nek először éreznie kell, hogy őt is megérti, mielőtt neki meg kellene értenie az öccse érzéseit). Tudom, hogy zavar, hogy erről beszélünk. Biztos te is nagyon mérges lehettél, amikor megütötted az öcsédet. Elmeséled, mi történt?
Jake: Utánad sírt. Ez nagyon idegesített.
Anya: Szóval amikor elkezdett sírni, az zavart téged?
Jake: Igen, mert nem hagyta abba.
Anya: Ez nyilván nagyon idegesített téged. Megkérted, hogy hagyja abba?
Jake: Mondtam, hogy fejezze be, de úgy bőgött, mint egy csecsemő!
(Időközben a kétéves már egy dinóval játszik, ez teljesen rendben is van. Neki nem kell részt vennie az egész beszélgetésben. Mivel az anyukája éreztette vele, hogy ott van és segít neki, megnyugodott. A négyéves ugyancsak szeretné befejezni a beszélgetést, ezért mostantól anya empátiáján múlik, mennyi ideig tudja még ott tartani azért, hogy megértesse Jake-kel, miért nem volt szép dolog, amit tett.)
Anya: Ez úgy hangzik, mintha idegesítene téged, hogy szüksége van rám. Neked is hiányoztam?
Jake: Én már nem vagyok kisbaba!
Anya: Nem, de minden gyereknek hiányzik időnként az anyukája. Néha, amikor egy kétéves sír az anyukája után, egy négyéves mérges lesz rá, mert valójában ő is szeretne az anyukájával lenni.
Jake: Én csak azt akartam, hogy hagyja abba a bőgést!
Anya: Milyen érzés volt, amíg bőgött?
Jake: Olyan, hogy nem bírom tovább!
Anya: Néha tényleg nehéz lehet elviselni, ha valaki sír. Amikor Sam utánam sírt, az annyira zavart téged, hogy azt akartad, hagyja abba. Nem tudtad mit csinálj, igaz?
Jake: Igen.
Anya: Hiába kérted, nem hagyta abba, ugye?
Jake: Igen. Ezért megütöttem.
Anya: Mit gondolsz az ütésről?
Jake: Hogy rossz dolog.
Anya: Miért?
Jake: Mert most a sarokba kell állnom?
Anya: Nem. Azért rossz, mert fáj a testvérednek. Emlékszel, Sam, milyen mérges volt, amikor megütötted őt?
Jake bólint.
Anya: Vajon mit tehetnél, hogy jobban érezze magát?
Jake: Álljak a sarokba?
Anya: Azt hiszem, az nem tanít meg semmire. Szerintem pontosan tudod, legközelebb mit csinálj ilyen esetben, és én nagyon örülök ennek.
Jake: Kérjek bocsánatot? Ezt utálom!
Anya: Biztosan nagyon nehéz lehet bocsánatot kérni. És nem is kell megtenned, amíg nem érzed úgy, hogy képes vagy rá. De valahogy helyre kell hoznod kettőtök között a dolgokat. Tudnia kell, hogy többé nem fogod megütni.
Jake (lesütött szemmel, motyogva): Nem ütlek meg, Sam, ha nem sírsz.
Anya: Jake, mindenkinek szabad sírnia. Még akkor sem ütheted meg, ha sír. Viszont mindig odajöhetsz hozzám, hogy segítsek, rendben?
Jake: Oké.
Anya: Elmondanád Samnek, hogy nem fogod megütni többé?
Jake: Sam, megpróbállak többet nem megütni. De akkor sem szeretem, ha sírsz.
Sam: Ne!
Jake: Oké, nem foglak bántani.
Anya: Jake! Sam még mindig szomorúnak tűnik, mit tudnál még tenni, hogy jobb legyen?
Jake: Megöleljem?
Anya: Nagyon jó ötlet! Vagy játszhatnál vele egy kicsit.
Jake: Jó, játszom vele. Sam, akarsz a kisautókkal játszani?
Sam: Autó!
Jake: Igen, autó!
Elrohannak.
Időigényes módszer? Igen! De a részletes leírásból jól látszik, miként működik a dolog. Persze mindezt sokkal rövidebb beszélgetéssel is el lehet intézni, és pár hónap alatt a gyerekek hozzászoknak ehhez a fajta gondolkodásmódhoz: képesek lesznek kifejezni a vágyaikat, és sokkal békésebben oldják meg majd a dolgokat. A gyerekekre szánt idő pedig a legjobb befektetés az életben.
