A csonkítást legtöbbször már gyerekkorban elvégzik, de ez régiónként eltér: van, ahol csak 9-10 évesen vagy még később történik sor a rettenetes műtétre. A legszélsőségesebb esetekben a teljes nemi szervet eltávolítják, csupán két kis rést hagyva a menstruáció során távozó vérnek és a vizeletnek.
Az eljárás akkor is sokkoló lenne, ha érzéstelenítéssel, steril körülmények között kerülne rá sor, erről azonban szó sincs. A művelet elvégzésére felkért nők sokszor tompa késsel, pengével dolgoznak, és szó sincs fájdalomcsillapításról, a higiéniát pedig hírből sem ismerik.
A következmények mind lelki, mind testi szinten elkeserítőek, és sokszor végzetesek, miközben az okok olyannyira felháborítóak, hogy arra tényleg nincs szó. Egyesek azt vallják, a férfiak sokkal nagyobb örömet lelnek egy körülmetélt nővel való szexuális együttlétben, mások arra hivatkoznak, hogy így garantálva van, hogy egy lány szűzen menjen férjhez, s a férj a nászéjszakán, az első együttlétkor „nyissa fel” az ifjú feleséget, akinek asszonnyá válása első percétől iszonyú fizikai fájdalomban lesz része, miközben a férje kedvét tölti rajta. Rendszeresen hivatkoznak arra is, hogy a csonkítás nélkül a női nemi szerv is akkorára nőne, mint a férfiaké, s ezt nem szabad hagyni.
Döbbenetes az is, hogy sok nő, aki keresztülesett a rettenetes procedúrán, teljesen helyénvalónak vallja a dolgot, hiszen ez számukra normális. Ahogy normális olyanokat állítani, hogy a csonkítás biztosítja a termékenységet, a női nemi szerv szégyenletes dolog, ezért meg kell tőle szabadulni, a csonkolás fontos momentuma a lány nővé válásának, a kulturális örökség elengedhetetlen része, vallási parancs stb.
Egyes muzulmánok sokszor hivatkoznak arra, hogy a nők csonkítása hozzásegíti őket ahhoz, hogy hűek maradjanak az iszlám tanításához, azonban a Korán sehol nem említi ennek az eljárásnak a szükségességét. Bár számos, haladóbb gondolkodású imám elítélte már a csonkítást, ez nem rettent el senkit a gyakorlásától.
Néhány éve nálunk is bemutatták A sivatag virága című filmet, amely Waris Dirie, egy szomáliai származású szupermodell történetét dolgozza fel. Waris véletlen során került el Londonba, ahol egy idő után rádöbbent: nem minden nő van körülmetélve. A lány miután rájön, mennyire méltatlan mindaz, ami kislánykorában vele és sok millió sorstársával történt és történik, elsőként feltárja a valóságot, megrázva vallomásával az egész világot.
A csonkítások számtalan egészségügyi és lelki problémát okoznak. A körülmetélt lányok és asszonyok különböző fertőzések áldozatai lesznek, hiszen a kést vagy borotvát nem fertőtlenítik. Az érzéstelenítés hiánya rendkívüli fájdalmaknak teszi ki a szerencsétleneket. Gyakori a nagy vérveszteség, ami gyakran halálos kimenetelű. Egyes felmérések szerint minden harmadik lány belehal a csonkításba, s ha túléli, a nászéjszakáján férje feltépi a sebet, és ugyanez történik, amikor megszületik az első gyermek. Az érzéstelenítés nélküli műtétek akár húsz percig is eltarthatnak. A beavatkozást követően sokan azonnal szeptikus sokkba kerülnek, s ha fel is épülnek valamennyire, innentől a vizeletürítés fájdalmas lesz számukra.
A fertőzések a végtelenségig húzódhatnak, de nagyon gyakori, hogy a kislányok, nők egyszerűen belehalnak a sokkba, a fájdalomba, a fertőzésekbe. A szexuális együttlétek rendkívül fájdalmasak a csonkításon átesett nők számára, jellemző továbbá a szülés utáni nagyon erős vérzés, a további roncsolódások és szakadások, a sipolyok, fertőzések, ráadásul az újszülöttek halálozási aránya is rendkívül magas a csonkolt nők körében.
Bár a WHO és számos más szervezet sokat tesz azért, hogy felvilágosítsa a nőket a körülmetélés veszélyeiről, értelmetlenségéről, egy sok ezer éves ősi hagyományt és az abban gyökerező hitet nagyon nehéz racionális érveléssel felülírni. Nap mint nap rengeteg kislány és nő esik át a műtéten, s vállalja akaratlanul, tehetetlenül minden következményét egészen halála pillanatáig.
