Veszélyes-e a mellimplantátum szoptatásnál?

Egy ausztrál anyuka harmadik gyermeke születése előtt mellplasztikán esett át. Szoptatni azonban nem tudta a kisbabáját, mert rendre kihányta az anyatejet.

Figyelmeztető jelek már korábban is voltak: Jodie meglepődve vette észre, hogy csomókban hullani kezdett a haja. Először csupán stresszre gyanakodott, de időközben mellkasában is egyre gyakrabban érzett erős fájdalmat.

Mivel az orvosok nem tudták mire vélni sem Jodie tüneteit, sem azt, hogy Shaishana minden evés után hány, Jodie úgy döntött, abbahagyja a szoptatást és áttér a tápszerre. Néhány nappal ezután hallotta meg a rádióban, hogy a francia PIP cég álltal gyártott mellimplantátumok kétszer akkora valószínűséggel mennek tönkre és kezdenek szivárogni, mint más gyártók termékei. A cég ugyanis nagyon rossz minőségű szilikont használt. Sajnos Jodie mellébe is a PIP implantátumait ültették.

Jodie ezután berohant a sürgősségire, ahol a röntgenen jól látszott, mennyire tönkrementek az implantátumok: szilikon látszott mindenfelé. Jodie első gondolata az volt: „Vajon megmérgeztem a lányomat?” Mivel a kórházban senki nem tudott választ adni a kérdésére, Jodie csatlakozott egy  Facebook-csoporthoz, amelynek tagjai ugyancsak PIP-szilikont hordoztak a mellükben és ugyanazokat a tüneteket észlelték – hajhullás, mellkasi fájdalom, feledékenység, fáradtság – mint Jodie. Annak idején Jodie 9000 dollárt fizetett a mellimplantátumok behelyezéséért. Most pedig 12 500 dollárt, hogy eltávolíttassa őket. Amint kitisztult a szilikon a szervezetéből, Jodie tünetei egy csapásra megszűntek. Az orvosok megnyugtatták,  hogy Shaishanának semmi baja nincs, most azonban már Jodie-t kerülgeti a hányinger, valahányszor arra gondol, mit tett, vagy tehetett volna a kislányával a szilikon. Jodie és 1100 másik ausztrál nő jogi lépések tett azért, hogy a PIP vonja ki a rossz minőségű szilikont a forgalomból. Azóta kiderült, hogy csak a PIP-termékeknek „köszönhetően” több mint félmillió nő került Jodie-hoz hasonló helyzetbe.

Az implantátumokat az elmúlt néhány évben egyre inkább sós oldattal, nem pedig szilikonnal kezdték el tölteni, többek között éppen azért, mert túl sokan aggódtak azon, hogy a szilikon bejut az anyatejbe. A vizsgálatok egyébként azt mutatják, hogy már arra is igen kicsi az esély (1,5 százalék), hogy a szilikon szivárogni kezdjen, az pedig, hogy bejusson az anyatejbe, gyakorlatilag kizárt.

Szerencsére tele az internet olyan írásokkal, amelyek megnyugtatóak. Még a szoptatás fontosságát mindenek fölé helyező La Leche Liga nemzetközi szervezet is azt mondja, hogy a szilikon egy természetes anyag, amellyel végtelen számú termékben érintkezünk nap mint nap, nem kell tehát tőle félni.

1994 januárjában az Amerikai Orvosi Szövetség Folyóirata (JAMA) tizenegy gyerekkel készült felmérés eredményeit tette közzé. A gyerekek krónikus gasztrointesztinális tünetekben szenvedtek és mindannyiuk édesanyjának szilikonos mellimplantátuma volt. A kutatók lehetségesnek tartották ugyan, hogy az implantátumokból szivárgó szilikon okozhatta a tüneteket, ugyanakkor azt is leszögezték, hogy még ha így is van, a szoptatás előnyei felülírják a szilikon okozta tünetek komolyságát, így valójában nem kell vele túlzottan foglalkozni...