Mások lájkolták? Akkor ide megyünk nyaralni!

Hogy is készültünk régen vakációzni? Útikönyveket vettünk, megnéztünk egy-két filmet, vagy csak csukott szemmel ráböktünk a térképre. És ma?

Ma már a legtöbb ember számára alap, hogy minden információt, még nyilvános WC-t is mobiltelefonnal keres. Miért ne lenne hát természetes, hogy ha már egyszer lehetőség van rá, kíváncsiskodjunk egy kicsit: vajon mások mit gondolnak arról a szállodáról, étteremről, városról, turisztikai látványosságról, ahová mi is készülünk? Vagy fordítva: meglátunk a Facebookon egy, a figyelmünket felkeltő útleírást valakitől és máris google-ozunk, alkalmazásokat töltünk le és megnézzük az adott helyről szóló összes közösségi oldalt, majd döntünk.

Felmérések szerint az okostelefonnal rendelkező turisták 70 százaléka posztol képeket és kommenteket nyaralás közben és után, jelentkezik be innen-onnan a helymeghatározó alkalmazásokkal, lájkol és unlájkol, lefordítva: „tetszikel” és „nemtetszikel” buzgón. Ez pedig egyrészt nagyon komoly véleményformáló erő, másrészt hatalmas reklámlehetőség a turisztikai szolgáltatóknak, hiszen ha a kedves vendég meg van elégedve, azt egy gombnyomással az egész világ tudtára hozhatja, csakúgy mint azt, ha negatív a véleménye.

Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy otthon, a karosszékben nézem, amint valaki épp feltesz egy véleményt valahol a világ másik végén egy tengerparti bárról vagy egy meghitt kis panzióról, és egy másodperc múlva bárki hozzáférhet ahhoz az információhoz, hogy a pincér Sao Paolo egyik éttermében mosolygott-e, amikor a kedves vendég harmadszor változtatta meg a rendelését, hogy Québecben ízletes-e a saláta azon a reggelizőhelyen, ahol Joe és Mary épp most döntik magukba napi első kávéjukat, és mit mondott a teremőr a National Gallery előcsarnokában, amikor megkérdeztük, neki is a Gyalog galopp-e a kedvenc filmje.

Komolyra fordítva a szót: az okostelefonok rengeteg előnye közül az egyik, hogy felkészülten, és nem csupán napra-, de percrekészen érkezhetünk célunkhoz: a GPS elnavigál bárhová („Fordulj vissza, ahol lehet...”), mielőtt belépünk egy étterembe, vetünk egy pillantást a legutóbbi véleményekre, s hiába mosolyog a szálloda recepciósa kedvesen, ha az alkalmazás azt mondja, itt bizony nem sok jóra számíthatunk, már fordulunk is ki az ajtón. Igaz, hogy a mobiltelefon elektronikus póráz, de inkább így vezessenek minket, mint az orrunknál fogva.

A Facebookon és a Twitteren kívül nálunk az egyik legnépszerűbb oldal az, amit ugyancsak a közösség hozott létre, a We Love Budapest, ami kifejezetten a fiatalok értékrendjével és szemszögéből mutatja be és véleményezi a város különböző helyeit és szolgáltatásait. Jól ismert nálunk is a Foursquare, ami nemcsak arra jó, hogy tudassuk, hol kávézunk épp, hanem arra is, hogy tippeket adjunk pró és kontra a helyről és környezetéről.

Érdekesnek találtuk még a TourPal-t, ami egy idegenvezető alkalmazás: ahogy sétálunk, úgy mondja el nekünk, merre járunk és mitől jelentős éppen az a hely. Nagy előnye, hogy nincs szükség használata közben wifire, a GPS-alapú technológia pedig lehetővé teszi, hogy a program automatikusan elinduljon, valahányszor olyan helyet érzékel, amiről van információja.

A TripAdvisor olyan, hogy amint belépünk, szokás szerint máris tudhatjuk, mely facebookos ismerőseink használják az alkalmazást. Azon kívül, hogy nagyon könnyű kezelni és értékelni a különböző helyeket, foglalhatunk szállást, repülőjáratot, asztalt, különböző ötleteket kaphatunk, bárhová is utazzunk, és ingyenes idegenvezető-program is fut rajta.

Az Itthon.hu is jól ismert nálunk. A szokásos rövid vélemények mellett találunk rajta blogot, aktuális programajánlót, külön oldalak szólnak kerékpározóknak, túrázóknak, vízparton pihenőknek. Van rajta tudástár, helyi termékkereső, üdülési ajánlat és friss hírek egyaránt.

A Pocket Guide is rendkívül népszerű. A szemet gyönyörködtető felület mellett a tartalom is megkapó. Beírtuk, hogy Budapest. Azonnal megjelent a belváros térképe, egy sor hely, ahová érdemes ellátogatni, fényképek, videók (kétórásak is!), idegenvezetés. Szinte éreztük a Duna felől fújó szél illatát, a történelem ódon leheletét. És persze sok-sok ember véleményét olvashattuk angolul, németül, magyarul...