Amikor csönd lesz a házban – az üres fészek szindróma

Tudni kell kezelni azt a helyzetet, amikor a gyerekek kiröppennek a házból, a szülők meg hirtelen magukra maradnak.

Az üres fészek szindróma tünetei nagyon hasonlítanak a gyászéhoz. Depresszió, szomorúság ül a szülőkön, miután a gyerekek elhagyták otthonukat, különösen az anyákon. Manapság ez a jelenség gyakran később következik be mint az elmúlt évtizedekben, mivel egyre nő azoknak a „gyerekeknek” a száma, akik akár a harmincas éveikben is a szüleiknél laknak.

Az is jellemző korunk fiataljaira, hogy az egyszer már otthonról elköltözött gyerekek ismét hazatérnek, akár magánéleti, akár pénzügyi gondok miatt, netán alkolhol- vagy drogproblémák okán. Őket hívja a szakma bumeránggyerekekenek.

Noha minden egyes gyermek távozását nehéz érzelmileg feldolgozni, addig nem beszélhetünk „hivatalos” üres fészek szindrómáról, amíg az utolsó gyerek el nem hagyta a szülői otthont.

Persze ironikusan mondhatnánk, hogy egyfajta könnyebbséget is jelent mindez: apának nem kell többé azon aggódnia, hogy a szombat este kölcsönkért autó reggel üres tankkal árválkodik a garázsban, s anyának sem kell reggeltől estig eldobált ruhadarabokat és a lakás különböző pontjain szomorkodó ételmaradványokat gyűjtögetnie. A ház egyszerre csendes lesz, végre jut idő saját magunkra is, netán évtizedek óta először nekünk is lesz hobbink, stb.

Csakhogy a legtöbb szülő mindezt nem így éli meg. Minden nagy változást jelentő életeseményhez hozzá kell szoknunk és bizony nagyon nehéz elfogadni, hogy nem hallja gyermeke lépteit az előszobában, és az asztalnál üresen árválkodik a széke. A gyermek hiányához kapcsolódó veszteségérzet tökéletesen természetes, de sok szülőt szinte felemészt a gyermek elköltözése folytán előtörő fájdalom: náluk nagyon komoly gyász, depresszió léphet fel, amely hosszú hónapokig is eltarthat. Ezek a szülők sokszor azon kapják magukat, hogy a gyermekük szobájában ülnek órákon át, és elhanyagolják napi teendőiket. Nem tudnak aludni, enni, s számukra úgy tűnik, nem maradt semmi az életükben, aminek értelme lenne.

Az üres fészek szindróma általában az anyáknál jelenik meg hangsúlyosabban, különösen azoknál, akik számára az anyaság egy nő elsődleges értékét és feladatás jelenti. A tünetek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermek elköltözésére nem számítottak.

Mindezen események nem csupán a mindennapi életre vannak hatással, de komoly gondokat okozhatnak a szülők kapcsolatában is. Sokan hirtelen rádöbbennek, hogy a gyermek volt köztük az egyetlen összetartó kapocs, és most hirtelen nem tudnak mit kezdeni egymással, mivel életük egyetlen célja az maradt, hogy a gyerek felhívja, vagy meglátogassa őket.

Noha az üres fészek szindróma igen komoly mentális állapotokat idézhet elő, sokan nem foglalkoznak vele. Pedig van megoldás mind a depresszió enyhítésére, mind a tünetek kontroll alatt tartására.