Szeretnének gyereket a fiatalok, csak bizonytalanok

Fiataljaink nem rosszabbak, mint nagyszüleink, csak bizonytalanabbak.

Átfogó tanulmánykötet jelent meg nemrégiben a magyar fiatalok helyzetéről. A Székely Levente által szerkesztett kiadvány a negyedik magyarországi „nagymintás” ifjúságkutatás eredményeit foglalja össze. A kilenc tartalmi fejezetben összesen 12 tematikus írás kapott helyet a családalapítási szokásoktól a szabadidős elfoglaltságokig.

A családalapítással és gyermekvállalással foglalkozó fejezetet Makay Zsuzsanna jegyzi, a következőkben ezt foglaljuk össze.

Magyar elsőség a házasságkötési kedv csökkenésében

A házasság mint egyetlen legitim párkapcsolati és családalapítási forma elvesztette jelentőségét az utóbbi évtizedekben Magyarországon ugyanúgy, mint Európa többi országában. Míg Nyugat-Európában az 1970-es évektől lehet beszélni az addig hagyományos és egyetlen társadalmilag elfogadott párkapcsolati forma, a házasság visszaszorulásáról, addig Keleten erre egészen a berlini fal leomlásáig kellett várni. Kivéve hazánkat és a keletnémeteket: itthon már szintén a 70-es évektől későbbre tolódott, illetve csökkent a házasságra lépések száma.

Az univerzális és korai házasságkötési magatartást felváltotta egy olyan mintázat, melynek megfelelően sokkal kisebb mértékű a házasságot kötők aránya, és aki házasságot köt, az is egyre később teszi ezt. 2011-ben a házasságkötések 13 százaléka a 20-24 éves korú nők körében, egyharmada a 25-29 éves korúak körében, míg egynegyedük a 30-34 évesek körében köttetett (KSH, 2011).

A fiatalok döntő többsége 15-29 éves kor között nőtlen, illetve hajadon. Ugyanakkor a nők között majd kétszer olyan magas ebben a korcsoportban a házasok aránya, mint a férfiak körében (13 százalék, illetve 7 százalék). Ennek megfelelően az elváltak aránya is magasabb a nőknél, számuk azonban a válaszadók fiatal korára és az általános késői házasságkötésre tekintettel mindkét nemnél elhanyagolható.

A 20. század második felében sem volt példa nélküli az élettársi kapcsolat, annak választása a házassággal szemben azonban leginkább egy társadalmi rétegre volt jellemző, az alacsony iskolázottságúakra. Mára a trend nem ezt mutatja: sokkal többen és szélesebb társadalmi csoportok választják ezt az együttélési formát.

Érdekes, hogy a nem házas fiatalok többsége szeretne a jövőben házasságot kötni: a férfiak 59 százaléka így képzeli el az életét, míg a nők körében még nagyobb, 68 százalék ez az arány. Ugyanakkor igen magas, mintegy 18 százalék a nem válaszolók aránya, vagyis a fiatalok egy nem elhanyagolható hányadának nincsen határozott elképzelése, illetve preferenciája a párkapcsolati formát illetően, melyet a saját életében ki szeretne alakítani.

A felmérésben tíz előre felsorolt lehetséges érvvel kapcsolatban kellett megmondaniuk, hogy azok mennyire tartják vissza őket a házasságkötéstől. Fontos különbségek vannak a férfi és női válaszokban.

A férfiak esetében három olyan válaszlehetőség van, mely legalább 50 százalékukat visszatartja a házasságkötéstől. Ezek közül kettő olyannak tekinthető, melyek külső változások hatására veszíthetnek jelentőségükből: a „hiányoznak hozzá az anyagiak” és a „nem találta meg az igazit” érvek. Ezzel szemben az az érv, hogy a házasság „túl sok kötöttséget jelent” elvi elutasítása a házasságnak, melynek megváltoztatása nehezebb külső körülmények hatására is.

Azok a tényezők, melyek a legtöbb válaszadó számára nem játszanak közre a döntésben, az alábbiak: a tanulmányok befejezésének időpontja, az, hogy esetleg párjuk ne akarna házasságot kötni, illetve az, hogy ne akarnának gyermeket.

Ez utóbbi jelentheti egyrészt azt, hogy noha visszautasítják a házasságot, nem utasítják vissza a gyermekvállalást, de azt is, hogy a gyermekvállalás független a házasságkötéstől, és hogy nem feltétlenül „kell” házasság ahhoz, hogy gyermeket lehessen vállalni. Az előbbi feltételezést erősíti, hogy az ilyen választ adók 83 százaléka szeretné, ha születne gyermeke.

A három legfőbb érv a házasság mellett, amit a válaszadók legalább 75 százaléka relevánsnak talál, hogy „a gyerekek számára ez a legjobb”, hogy „erősebb párkapcsolati köteléket jelent” és hogy ez az „együttélés legjobb/legtermészetesebb módja”. A harmadik érv fontosságának hangsúlyozása a fiatalok által kissé meglepő, hiszen manapság, amikor a párkapcsolatok zöme házasság nélküli együttéléssel kezdődik, és a gyermekek több mint 40 százaléka házasságon kívül születik, nem mondható el, hogy a házasság lenne az együttélés „legtermészetesebb” módja.

Ahhoz, hogy a szülői generáció reprodukálódni tudjon, minimum két gyermeket kellene életük során vállalniuk a nőknek, ám ez az arányszám már 20 éve sem teljesült (2011-ben mindössze 1,24 volt az átlag, kirívóan alacsony Európában).

2011-ben a gyermeket vállaló anyák kevesebb mint fele volt 30 év alatti, és mintegy 20 százalékuk 35 év feletti volt. 1990-ben az utóbbi csoport részvállalása nem érte el a 10 százalékot, viszont az akkor szülő anyák több mint fele 25 év alatti volt.

A felmérés ezzel együtt maximálisan igazolja, hogy Magyarország tradicionálisan gyermek- és családbarát társadalomnak számít, ahol alacsony az akaratlagos gyermektelenség és az ideális átlagos gyermekszám kettő: a fiatalok csupán 6 százaléka nem szeretne gyermeket és közel fele „hagyományos”, kétgyermekes családot szeretne. Emellett viszonylag magas, 15 százalék azok aránya, akik csak egy gyermeket terveznek és hasonló azok aránya, akik nagycsaládban, három vagy több gyermek vállalásában gondolkodnak.

A felmérésből világosan kiderül, hogy a fiatalok többsége nemhogy párkapcsolatban szeretne élni, de a házasságot is fontosnak tartja, ami egyértelműen arra utal, hogy nem akaratlagos „szingli” életmódról van szó. Sokkal valószínűbb, hogy a fiataloknak nehezükre esik megfelelő párt találniuk, és emiatt kényszeredetten maradnak egyedül.

Ugyanez a helyzet a gyermekvállalással is: csak 6 százaléknyian nem szeretnének gyermeket, legtöbben kettőt vagy egyet, kevesebben hármat vagy többet. A válaszokból az derül ki, hogy a fiatalok igen bizonytalanok minden kérdést tekintve.