Váláskor a gyerek saját magát hibáztatja

Minden gyerek számára nehéz a válás. Mi zajlik le ilyenkor bennük? Kugler Gyöngyi pszichológust kérdeztük.

– Hogyan hat egy gyermekre, ha a szülei elválnak?
– Húsz éve dolgozom igazságügyi szakértőként, így számos válás esetében kellett már szakvéleményt készítenem bírósági felkérésre. Az a tapasztalatom, hogy a szülők konfliktusai, a megromlott viszony, a felborult családi élet miatt ezek a gyerekek lelkileg nagyon komolyan sérülnek.

– Mit él át, mit tapasztalhat a gyerek a szülők megromlott viszonya kapcsán?
– Ez attól függ, hogy milyen mély a konfliktus a szülők között, tudtak-e a feszültségekkel terhes időszak során időt szakítani rá, átélt-e veszekedéseket, netán szemtanúja volt-e fizikai bántalmazásnak, és ha igen, mennyi időn keresztül. Ha az ilyen helyzetek elfajulnak, a gyerek súlyosan traumatizálódik, s mindenképpen pszichológus segítségére van szüksége.

– Mi zajlik ilyenkor a gyermek lelkében?
– Még az enyhébb esetekben is jellemző, hogy a gyerek saját magát hibáztatja – minél kisebb, annál inkább. Egy 3–7 éves gyerek nem azt gondolja, hogy „a buta felnőttek bántják egymást, és nem látják el a szülői feladatokat”, hanem azt, hogy „én is az oka vagyok, én is hibás vagyok azért, hogy a szüleim elválnak”. A terápia során abban kell őt megerősíteni, hogy egyrészt apa és anya házasságának valóban vége, a gyereket ugyanis körülbelül 7 éves korig mágikus gondolkodásmód jellemzi, ami azt jelenti, hogy hiába költözött el például az apja, ő még úgy gondolja, hogy ez csak átmeneti állapot, és előbb-utóbb ismét együtt fog élni a család. Másrészt tudatosítani kell benne, hogy ő nem tehet semmiről, nem ő a hibás, és mindkét szülőjét joga van ugyanúgy szeretni, ahogy addig is. Ha mindez sikerül, lezajlik a gyászmunka, és ha a válás is megtörtént, a gyerekek nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni egy új, kialakult rendhez.

– Meg lehet győzni egy gyereket arról, hogy nem miatta mentek szét a szülei?
– Valójában a megingott önbizalmát kell visszaállítani, mert a válás mindenképpen egy természetes gyászreakciót vált ki belőle, haragot, szomorúságot. Ezeket akkor is átéli a gyerek, ha a szülők viszonylag jól kezelik a válást.

– A legtöbbször azonban nem ez a jellemző.
– Sajnos nagyon sokszor látok olyan eseteket, amikor az egyik szülő vagy maga mellé állítja érzelmileg, vagy kimondottan a másik szülő ellen neveli a gyereket. Ez a két jelenség gyakran együtt jár. A válás során a szülők is krízisen esnek át. Normális esetben más felnőttekkel osztják meg a problémájukat, fájdalmukat, haragjukat, de gyakran tapasztalom, hogy ehelyett inkább a gyerekükbe kapaszkodnak. Ez nagy hiba, hiszen a gyerek ezáltal kénytelen szülői feladatokat ellátni, neki kell az apukát, vagy az anyukát vigasztalnia, erősnek lennie, ami borzasztó terhet jelent a számára: a saját szülője szülőjévé válik, és ez hátráltatja, veszélyezteti a fejlődését. Tudatos manipulálást is gyakran tapasztalok. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy „apa nem ad nekünk pénzt”, „apa elveszi az autónkat”, „anya gonosz”, akkor nyilvánvaló, hogy a szülőtől hallott mondatokat szajkózza.

– Ilyenkor egy gyerek azonosul azzal a szülővel, akinek a szavait ismétli, vagy csupán meg akar neki felelni, és ezért mondogatja, amit hallott?
– Egy ilyen helyzet ambivalens érzéseket kelt a gyerekben, ami mindkét szülővel való kapcsolatát megzavarja. Tegyük fel, hogy a gyerek az anyjával él, az apja elköltözött, és az anyja azt mondogatja neki, hogy apa gonosz. Eközben a gyerek jól érzi magát az apjával töltött napokon. Ilyenkor a gyerekben kialakul egy negatív apakép, amivel ő ugyanúgy azonosul, mint azzal a pozitív élménnyel, amit az apjánál töltött idő alatt tapasztal, és ez zavart, ellentmondást okoz benne, mert miközben szereti az anyját, elkezd rá haragudni, mert érzi, hogy el akarja távolítani őt az apjától.

– Milyen tünetek jelentkezhetnek egy ilyen helyzetben lévő gyereknél?
– Depresszív jellegűek: szótlanná, bezárttá, mimikátlanná válik, nem tükröződnek érzelmek sem a beszédén, sem az arcán, de ugyanígy megjelenhet agresszió is akár a társakkal, akár a szülőkkel szemben. Felléphet hasfájás, fejfájás, ürítési zavar, esetleg tanulási nehézségek is.

– Milyen lenne az „ideális” válás?
– Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban vannak úgynevezett válásközpontok, ahol ingyenes pszichológiai, jogi, pénzügyi szolgáltatásokkal segítik a válni kívánó házaspárokat, s ha megszületett a megállapodás a felek között, egy papír aláírása elég a váláshoz. Nálunk is van már hasonló kezdeményezés, amely szerint ha a férj és a feleség meg tud egyezni, elegendő lenne közjegyző előtt aláírni a papírokat. Csakhogy a gyakorlatban a válásokat nagyon megnehezítik az évekig húzódó gyerekelhelyezési és vagyoni perek, amelyek alatt a gyerek folyamatosan sérül. Ő csak akkor tudja elgyászolni a szülei szétválását, ha már minden el van döntve, és kialakult egy új helyzet. Ennek hiányában csak tovább nyomasztja a szülők konfliktusa és a bizonytalanság. A legjobb természetesen az lenne, ha a válások gyorsan lezajlanának, sikerülne minél békésebben megegyezni, és emellett a gyerekre is jutna idő és figyelem.