Adoptált gyerekek a Facebookon

Egyre több örökbe adott gyermek találja meg a biológiai szüleit a Facebookon. Mik a következmények?

Éppen 10 éve indult hódító útjára a Facebook, hogy új jelentést adjon a kapcsolattartás, a kommunikáció, az információ megosztása és az önkifejezés fogalmainak. Néhány kattintás, néhány megosztás és egyetlen ember sok ezer, esetleg sok százezer felhasználóval képes pillanatok alatt tudatni kéréseit, vágyait, álmait. Például azt, hogy réges-rég örökbe adott gyermekét keresi, vagy biológiai szüleit igyekszik megtalálni. De vajon milyen eredményekkel és következményekkel járhatnak az ilyen próbálkozások?

Egyre több adoptált gyerek használja arra a közösségi oldalakat, hogy megtalálja biológiai szüleit, aminek nagyon komoly következményei is lehetnek. A zárt örökbefogadások esetében a biológiai szülők elméletileg soha nem kaphatnak információt gyermekük hollétéről vagy az örökbefogadókról, és az örökbefogadók sem tudják, kinek a gyermekét nevelik. Arról azonban már nem szól a fáma, hogy mi történik, ha a gyerek elkezdi keresni a biológiai szüleit, vagy épp a gyermekéről ezer éve lemondott szülők próbálják megtalálni rég nem látott édes gyereküket.

Drasztikus gyorsasággal nő az ilyen próbálkozások száma, miközben egyre gyakrabban csörren meg a különböző hivatalos szerveknél a telefon, a vonal végén felzaklatott örökbefogadó szülőkkel, akik rájöttek, hogy adoptált gyermekük keresni kezdte biológiai szüleit. Ezek a rendkívül érzékeny korban lévő, jellemzően 14-18 éves gyerekek természetesen titokban cselekednek, s nem egyszer fordult már elő, hogy miután a FB-nak köszönhetően napok, hetek alatt megtalálták vér szerinti szüleiket, egyszerűen elszöktek az örökbefogadó családjuktól.

A Facebook tele van nyílt és zárt (nem magyar nyelvű) csoportokkal, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt keresnek valakit a vér szerinti családjukból, de olyat is láttunk, hogy örökbefogadó szülő kereste adoptált Down-szindrómás (!) gyerekének vér szerinti anyját.

Az ilyen váratlan szökések mindenki számára hatalmas traumát jelentenek, és nem kevés veszélyt hordoznak: hogyan jut el a gyerek a vér szerinti szüleihez? Felkészült-e lelkileg arra, ami ott várja? Mi történik, ha útközben valami baj éri? Mit vár a találkozástól és mi fogja őt érni, amikor szemtől szemben áll azokkal, akik annak idején másnak adták őt, és lemondtak róla? Régi sebek, félelmek, fájdalmak és sokszor kiúttalanság... vajon hogyan képes egy fiatal mindezzel egyedül, az adoptáló szülők támogatása nélkül megbirkózni? És persze akkor még nem beszéltünk arról, min mennek át az adoptáló szülők, amikor rádöbbennek, hogy a sajátjukként felnevelt gyermek elment otthonról?

Az adoptáló szülőknek már az is éppen elég nagy stressz, hogy a gyerekük titokban próbált kapcsolatba lépni a biológiai szüleivel. A reakció a legtöbb esetben az, hogy letiltanak minden internetes tevékenységet, és elkobozzák a gyerek telefonját. Hatalmas feszültség keletkezik tehát szülők és gyerek között, ami semmiképp nem segít a probléma megoldásában.

A gyerekek törekvése arra, hogy megtudják, honnan jöttek, honnan származnak, teljesen természetes törekvés, így nem vádolhatók azzal, hogy rosszat cselekedtek. Ugyanakkor a gyermekvédelemben dolgozók, a szociális munkások, pszichológusok stb. számára nagyon komoly kihívást jelentenek a Facebook és más közösségi oldalak, hiszen onnantól kezdve, hogy valaki kitesz egy felhívást az üzenőfalára azzal, hogy keresi a biológiai szüleit, többé senki nem tudja megállítani, kontrollálni a dolgot.

Nagy-Britannia legnagyobb örökbefogadásokkal foglalkozó szervezete, a BAAF nemrég külön konferenciát szervezett Facing up to Facebook (kb: Szembenézni a Facebookkal) címmel azzal a céllal, hogy tanácsokat adjon és támogassa azokat a családokat, amelyekben a gyerekek a Facebookon próbálták elérni biológiai szüleiket, valamint, hogy megvédjék a gyerekeket attól, hogy olyan, rendkívül nehéz érzelmi helyzetekbe keveredjenek, amelyeknek hosszú távú, komoly következményei lehetnek.

Nagy-Britanniában bizonyos esetekben lehetővé teszik az adoptált gyerekek számára, hogy időről időre leveleket, sőt, akár fotókat kapjanak a biológiai családjuktól, vagy meglátogathassák azokat a testvéreiket, akik hozzájuk hasonlóan örökbefogadó családoknál nevelkednek. A kisbabaként örökbefogadott gyerekeknek gyakran megmondják szülei kereszt- vagy teljes nevét, s egy ilyen információ birtokában akár percek alatt megtalálhatja valaki biológiai szüleit, mielőtt eléri a nagykorúságot, amikor már jogában áll megkeresnie őket. Csakhogy, míg a 18. évüket betöltők – legalábbis Angliában – komoly szellemi-lelki felkészítést kapnak arra nézve, hogy mire számítsanak, ha felkeresik biológiai szüleiket, addig a kiskorúak mindenféle segítség nélkül ugranak bele ezekbe a helyzetekbe: életkoruknál fogva épp lázadnak minden ellen, s természetesen ez alól örökbefogadó szüleik sem kivételek. Hajlamosak erősen idealizálni sosem látott biológiai szüleiket, akik valójában idegenek.

Az örökbefogadó szülőktől a vér szerinti szüleikhez elszökő gyerekek az első pár napban, hétben jellemzően csodálatosan érzik magukat, mert az újdonság varázsától elvakultan gyakran vélik úgy, hogy minden problémájuk megoldódott. Néha valóban így van. Az esetek nagy többségében azonban – sajnos – az a tapasztalat, hogy a biológiai család és a rokonság nehezen fogadja el a váratlan helyzetet. A szülőkre komoly nyomásként nehezedik a jogi következmények, a rokonság nyomása, megjegyzései, a gyerek pedig hamarosan érezni kezdi, hogy nem minden úgy van, ahogy ő szökés előtt elképzelte.

Egy londoni kislányt hat hónaposan fogadtak örökbe. 14 évesen titokban felvette a kapcsolatot a vér szerinti családjával a Facebookon. Alig várta az első találkozást apjával és nővéreivel, ám a dolgok nagyon rossz irányt vettek. A nővérei durván elutasították, az apja pedig minden lehetséges eszközt felhasznált, hogy a kislányt örökbefogadó anyja ellen fordítsa. Manipulálta és hazugságokkal tömte a fejét. Három hónap telt el, mire az örökbefogadó szülők megtudták, mi történt. Ezután derült ki, hogy a kislány biológiai apja már többször ült börtönben erőszakos viselkedésért, nem csoda hát, hogy a nevelőszülők igencsak megijedtek, hiszen attól féltek, az apa egyszer csak felbukkan a házuk körül.

Természetesen szó sincs arról, hogy minden kapcsolatfelvétel, vagy találkozás ilyen kimenetelű lesz: sőt, sok adoptáló szülő kifejezetten úgy véli, előbb-utóbb nagyon fontos a gyereknek megtudnia, honnan jött, kik voltak az eredeti szülei, hiszen másként nem lesz teljes a képe önmagáról, illetve nem fog tudni továbblépni a történteken, ha nem ismeri meg biológiai családját. Ennek ellenére a legtöbb adoptáló szülő nagyon félti a gyerekét az ilyen próbálkozásoktól.

A szakemberek azt javasolják, hogy az örökbefogadó szülők próbáljanak nyitottak lenni és mindig őszintén válaszolni a gyerekük a témával kapcsolatos kérdéseire – ezáltal annak is nagyobb az esélye, hogy ha a gyerek meg is akarja találni biológiai szüleit, ezt a vágyát meg fogja osztani az örökbefogadó szülőkkel.