Vissza a hétköznapokba: 8 tipp, hogy túléljük

Ha nem szeretne kedvetlen, álmos gyerekkel küzdeni az első napokon, fel kell készítenie.

Minderről nagyon sok okosságot össze lehet szedni, egy azonban megváltoztathatatlan: így vagy úgy, de mindenkinek nehéz lesz a visszazökkenés. Az átállás persze megkönnyíthető, ebben próbálunk segíteni.

Szünetekben nemcsak mi felnőttek, hanem a gyerekeink életritmusa is megváltozik. Valamivel később fekszenek, valamivel később kelnek, ami általában nem egyezik a tanítási napokon megszokott menetrenddel. Fektessük le időben, keltsük korábban, így nem az első óvodai, iskolai napon jön a meglepetés.

Főleg kisebb gyerekeknél lehet működőképes, ha pár nappal az óvodakezdés előtt már figyelmeztetjük, hamarosan újra járni fog.

Ahogyan mindenben érdemes, úgy ebben is jó törekedni a fokozatosságra. Ha egy mód van rá, ne a szünet utáni első napokban várjunk csúcsteljesítményt a gyerektől, hiszen ilyenkor különösen megterhelő lehet számára. Hagyjuk, hogy újra ráálljon a napi ritmusra, megszokja az új helyzetet, a „nagy dolgok” várhatnak.

Fontos – jegyzi meg a témában írt cikkében Makai Gábor klinikai szakpszichológus -, hogy a munkába való visszailleszkedés nehézsége egyéni. „Az emberek többsége az elején álmodozik, sokkal fáradtabbnak érzi magát a nap végére. Gyakran felidézik gondolatban a nyaralás szép emlékeit, ami azt szolgálja, hogy fenntartsa az öröm érzését, s ilyenkor munkabeli  motiváltsága szignifikánsan csökken.”

Nemcsak szavakkal, hanem nyugodtan egy-egy új és persze lehetőleg szükséges iskolai darabbal. Ha tehetjük, tervezzük ilyenkorra a táskacserét, de tolltartót, füzetborítót is válthatunk ebben az időszakban.

Mindenkinek, a gyerekeknek különösen szükségük van az elismerésre. Miért ne lehetne épp ilyenkor felemlegetni, átbeszélni azokat a dolgokat amelyekben sikeres volt eddig és sikeres lehet ezután? Csinálhatunk akár kis „elismerés-sarkot” is a szobájába (vagy a nappaliba, konyhába), ahová kiakasztjuk azokat a dolgokat, amelyekre büszke lehet: egy korona, egy matrica az oviból, egy oklevél, egy serleg stb.

Legyünk magunk is pozitívak: ne azt erősítsük benne, hogy jaj, mindjárt itt az a csúnya iskola, már megint menni kell, hanem, hogy mennyire jó lesz újra találkozni a barátaival, a tanárnénivel, mennyi szuper dolgot tanulhat meg, és hasonlók.

Érdemes az iskola, óvoda kezdete előtt találkozni az ottani társakkal, illetve a kedvenc barátokkal. Hívjuk át, menjünk át a legjobb pajtásokhoz, így idejük lesz már az első „munkanap” előtt kissé összerázódni.

Szigeti Ildikó gyermekpszichológus például azt is javasolja, hogy szisztematikusan ismételjük át a gyerekek ottani életének szereplőit. Az osztálytársakról folytatott beszélgetés egyfajta lelki tréninget is jelent. A kedvelt vagy ellenszenves társak felidézése ugyanis az általuk kiváltott érzelmeket is felelevenítik, így a gyereket nem éri váratlanul, ha a folyosón meglátja majd azt a nyolcadikos fiút, akitől fél egy kicsit. A félelmetes iskolatárs felidézésével a lelkét is felkészítheti a várható találkozásra, ami ezáltal nem okoz majd akkora szorongást. Egy dolgot pedig ne felejtsünk: gyermekeink félelmei nagyon sokszor saját félelmeink miatt jönnek felszínre, próbáljunk meg kevésbé izgulni.