A gyermekvédelemben dolgozók társadalmi presztízse igen alacsony, kevéssé ismerik a munkájukat, holott ez egy olyan szakma, amely az embert pszichésen erőteljesen igénybe veszi. Hegedűs Juditot, az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karának munkatársát kérdeztük a gyermekvédelemről.
– Mióta foglalkozik gyermekvédelemmel?
– 2001 óta. A munkám igen sokrétű: egyrészt felsőoktatásban dolgozóként a rendvédelmi hallgatóknak, valamint pedagógusjelölteknek tanítok gyermekvédelmet, emellett a rendőrök, pedagógusok továbbképzésében is részt veszek. A felsőoktatás mellett a gyakorlatban is igyekszem bekapcsolódni: javítóintézetekben, büntetés-végrehajtási intézetekben ottani kollégákkal közösen művészetterápiás, önismereti foglalkozásokat tartunk fiatalkorú bűnelkövetőknek, illetve bántalmazott gyerekekkel is foglalkozunk.
– Mi az, ami Magyarországon a legnagyobb problémát jelenti a gyermekvédelem területén?
– Ez egy nehéz kérdés. Az utóbbi években folyamatos átalakítás alatt van a gyermekvédelem, ami nem egy egyszerű feladat, némi elbizonytalanodást is okozhat a benne dolgozóknak. Komoly problémának látom az iskolai gyermekvédelem megoldatlanságát: jelenleg nem kötelező gyermekvédelmi felelős foglalkoztatása a nevelési-oktatási intézményekben, ami pedig elengedhetetlen feltétele lenne annak, hogy időben felismerjük, kezeljük a problémákat. A gyermekvédelemben dolgozók társadalmi presztízse igen alacsony, kevéssé ismerik a munkánkat, holott ez egy olyan szakma, ami az embert pszichésen erőteljesen igénybe veszi. Ha még gyermekvédelmi problémákról beszélünk, akkor a gyermekszegénység problémaköre is kikerülhetetlen, komoly problémának látom továbbá a gyermek- és fiatalkori bűnelkövetés struktúrájának átalakulását.
– Ha egy gyereket szexuális zaklatás ér, nagyon ritka, hogy a tettest felelősségre vonják, mivel a gyerek szava és viselkedése nem számít elegendő bizonyítéknak. Ezzel szemben például Franciaországban a gyermek vallomása tökéletesen elég ahhoz, hogy a zaklatót vád alá helyezzék. Ön hogy látja ezt a problémát?
– Ez ennél sokkal komplexebb kérdéskör. Sokféle folyamat játszódik le egy ilyen esetben: első körben mi is a gyermekek vallomásából indulunk ki, de azért azt is fontos tudni, hogy nagyon ritka az, hogy a gyermek elmondja a vele történteket. Az esetek zömében a nevelési-oktatási intézmény jelez, vagy szomszédok, vagy más családtag. Előfordulhat, hogy a gyermek nem mond igazat, de ez is egy fontos jelzés: vajon miért akarja felhívni a figyelmet magára? Ez is árulkodó jel arról, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Minden esetben oda kell figyelnünk a gyermek jelzésére – ez alapszabály a gyermekvédelmi munkánkban.
– Sok gyereket azért emelnek ki a családból, mert a szülők képtelenek eltartani, ellátni őket. Ha nincs szó bántalmazásról, „csupán” rossz anyagi körülményekről, nem okoz sokkal nagyobb traumát a gyereknek, hogy elszakítják őt a szüleitől, mint az a tény, hogy szegénységben nő fel?
– A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeket azért kiemelni a családjából, mert rossz anyagi körülmények között élnek, nem lehet. Éppen ezért 1997-ben megerősítették a családgondozás, családsegítés jelentőségét, legalábbis jogi szinten. Sajnos azt látjuk, hogy igen leterhelt a rendszer: a családgondozók igen sok családdal foglalkoznak nehéz körülmények között. Ha a család jól működik, akkor valóban nem jó a gyermeknek, ha elszakítják, éppen ezért vezették be a ’97-es gyermekvédelmi törvénybe az átmeneti gondozás fogalmát, ami azt jelenti, hogy nehéz helyzetben lévő családoknak és gyermekeiknek családok átmeneti otthonában, gyermekek átmeneti otthonában biztosítják az ellátást. Ekkor a családi kapcsolatok nem sérülnek, esélyt kapnak arra, hogy szakmai segítséggel próbálják az életvitelüket valamilyen szinten rendezni. Ehhez azonban a család akarata és együttműködése is szükséges. Nagyon jó lenne, ha több ilyen ellátási forma lenne, hiszen ez esélyt adna a családoknak arra, hogy működőképessé váljanak.
– Ha egy nő várandósan kerül börtönbe, mi történik a gyermekével, miután az megszületett? Együtt maradhat-e az anyával?
– Ha egy nő várandósan kerül a börtönbe, és büntetése vagy előzetes letartóztatása alatt gyermeket szül, van arra lehetőség, hogy gyermekével együtt maradhasson. Kecskeméten van Magyarország egyetlen olyan börtöne, ahol előzetes letartóztatásban lévő vagy elítélt anyák csecsemőkorú gyermekükkel lehetnek. A csecsemő-anya részleg egy kialakított és jól felszerelt épületben van, biztosított a gyermekek fejlődése, szakemberek segítik az anyákat abban, hogy jó anyává váljanak. Ha a büntetés letöltésének megkezdése előtt születik a baba, már nem jöhetnek ide, csak akkor, amikor már börtönben van az anya. Egyéves koráig maradhat itt a csecsemő, ezt követően vagy a családhoz, vagy gyermekvédelmi szakellátásba kerül (befogadó szülőkhöz). Az anyának írásban kell kérvényeznie a kecskeméti áthelyezést, emellett a gyámhivatal és a pszichológus is megvizsgálja az anyát, hogy elhelyezhető-e itt. Az, akivel szemben korábban eljárt a gyámhivatal, nem kap erre lehetőséget.
