– Kinevezésekor többek között azzal bízták meg, hogy minél többet tegyen a demográfiai mutatók javításáért. Hogyan lehet nekifogni egy ilyen feladatnak?
– Valóban a demográfiai helyzet javítása az egyik legnagyobb előttünk álló kihívás. A népesedési adatok ebben az évben egész kedvező képet mutatnak, főként annak fényében, hogy a szülőképes korú nők aránya folyamatosan csökken, mivel a Ratkó-korszak unokái is kikerültek már ebből a korból. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi számok azt mutatják, hogy az elmúlt évben 3-4 százalékkal nőtt az élve születések száma Magyarországon, ám valódi pozitív demográfiai trendekről csak hosszú évek, évtizedek távlatában lehet beszélni. Nagyon remélem, hogy az Európa-szerte jellemző kedvezőtlen folyamatokat sikerül előbb-utóbb megfordítanunk.
– Mi lenne az ideális helyzet?
– Sajnálatos jelenség, hogy amikor a fiatalok gyermekvállaláson gondolkodnak, és megkérdezik őket, hány gyermeket szeretnének majd, jóval nagyobb számot mondanak, mint amennyi később ténylegesen megszületik. A célunk az, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülethessenek, és ne mondjanak le róluk a szülők, anyagi okokból sem. Mi ezeket a döntéseket szeretnénk megkönnyíteni.
– Milyen célok fogalmazódtak meg önben a családok támogatása kapcsán?
– A cél kettős. Az egyik az, hogy a most meglévő családokat erősítsük, hogy biztonságban érezhessék magukat, és ezt a magyar kormány minden eszközzel támogassa. A másik cél – ahogy említettem – a tervezett gyermekek megszületésének segítése. Ennek minimum két eszköze van: az egyik az anyagi ösztönzők, amelyekkel az anyagi terhek csökkentését segítjük elő azért, hogy amikor valaki családot szeretne alapítani, bővíteni, ne az legyen az első kérdése, hogy vajon hogyan fogja tudni finanszírozni a gyermekekhez kapcsolódó kiadásokat. A másik eszköz a társadalmi szemléletformálás. Ez azt jelenti, hogy ha egy szoptatós édesanya, egy kisgyermekes házaspár belép egy hivatalba, étterembe vagy felszáll egy tömegközlekedési eszközre, ne kelljen attól tartani, hogy ez másoknak nem tetszik, másokat zavar, hanem mindenhol szívesen fogadják őket.
– Milyen helyzetben vagyunk most?
– Magyarországon a keresztény-konzervatív kormányok idején a családok mindig központi szerepet kaptak, így jó kiindulási helyzetben vagyunk. Balog Zoltán miniszter úr és elődöm, Soltész Miklós államtitkár úr is olyan családpolitikát folytattak, és olyan lehetőségeket teremtettek, amit „csak” folytatni kell. Úgy érzem, egy olyan munka, egy olyan gondolkodás indult el általuk, amelynek köszönhetően megerősödhetnek a magyar családok és ezáltal a magyar társadalom. De igaz ez a családközpontú gondolkodás kormányunk egészére.
– Elsősorban bizonyára olyan intézkedésekre utal, mint a gyed extra bevezetése vagy a családi adókedvezmények növelése.
– Ha az édesanyák, a gyerekek, a családok szemszögéből közelítünk, a hangsúly azon van, hogy olyan dolgokat adunk, vagy adunk vissza, ami jár a családoknak. Hogy csak egy példát említsek: eddig, ha egy házaspár úgy döntött, hogy újabb gyermeket vállalnak, akkor abban az esetben, ha az idősebb gyermek még csak 1-1,5 éves volt a második születésekor, ennek a családnak le kellett mondania az első gyermek után járó bizonyos juttatásokról, mivel innentől csak a kisebb gyermek után kapta meg a terhességi gyermekágyi segélyt vagy a gyermekgondozási segélyt. Ez a helyzet számos esetben arra késztette a szülőket, hogy várják meg, amíg a nagyobb gyermek hároméves lesz, hiszen nem akartak a támogatástól elesni. Ezt az igazságtalan állapotot szüntette meg a 2014. január 1-jén bevezetett testvér-gyed, hiszen most már minden egyes megszületett gyermek után megkapják a szülők a nekik járó juttatásokat. Ugyanez igaz a dolgozó édesanyák esetén: attól, hogy ő a gyermek hároméves kora előtt – akár szabad döntéséből, akár kényszerhelyzetből fakadóan – visszatér a munkába, még nem kell elesnie a gyestől és a gyedtől, hiszen ugyanúgy neveli tovább a gyermekét. A gyed extra fél év alatt csaknem 19 ezer családnak nyújtott plusz segítséget. A támogatás számokban kifejezve is jelentős: csak a családi adókedvezmény bevezetésének köszönhetően négy év alatt 800 milliárd forint maradt a családoknál, elismerve ezzel a gyermeknevelés értékét.
– Közeledik a fűtésszezon, milyen kedvezményeket vehetnek igénybe a családosok?
– A nagycsaládosok igényelhetnek gázártámogatást, és az idén is lesz tűzifaprogram a segítségre szorulóknak, ám a legjelentősebb segítségnyújtás a rezsicsökkentés, amelynek keretében idén októbertől 3,3 százalékkal csökken a távhő ára. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos vidéki családi házban évente akár 170 ezer forinttal kevesebb lehet a fűtésre kifizetett összeg. Csak a rezsicsökkentéssel évi 350-360 milliárd forintos terhet vettünk le a családok válláról, amivel sikerült egy abnormális helyzetet orvosolnunk, hiszen korábban az európai országok közül a jövedelmekhez képest nálunk költöttek a legtöbbet rezsire. Mostanra viszont a családok költségvetése egy egészséges irányba indult el, és ezzel a programmal immár élen járunk Európában.
– Hogy állunk családtámogatás tekintetében a sorban európai viszonylatban?
– Családtámogatási rendszerünk kifejezetten családbarát. Az Európai Nagycsaládos Szervezetek Szövetsége éppen most tüntette ki a magyar kormányt a nagycsaládosok érdekében tett erőfeszítéseiért. Európában kevéssé jellemző, hogy az édesanyák három évig otthon maradhatnak a gyermekeikkel. Amiben fontos, hogy mi is kövessük az európai modellt, hogy segítsük az édesanyák munkába való visszatérését, illetve azt is, ha egy édesanya úgy dönt, 2-3-4 évig, egy évtizedig, vagy akár egész életében a családi tűzhely melegét őrzi. Ösztönöznünk kell arra a munkaadókat, hogy vegyék vissza a dolgozni visszatérni kívánó édesanyákat, ezért is szabályoztuk törvényi szinten, hogy ha egy háromévesnél kisebb gyermeket nevelő édesanya kérvényezi a munkaadójánál, hogy részmunkaidőben dolgozhasson, akkor a munkaadónak kötelessége legyen ezt a lehetőséget biztosítani számára. A lényeg, hogy alkalmazkodjunk a családok valós igényeihez és életszerű, működő megoldásokat támogassunk.
