A világ számtalan „szakértője” beszél a szülőknek „garantáltan bevált” altatási technikákról, mivel az éjszakai ébredést abnormálisnak tartja. Ám ez a jelző inkább az ilyen tanácsokat osztogatók gondolkodásmódjára igaz.
Az első közkeletű félreértés: egy hat hónapos gyereknek a megfelelő fejlődés érdekében végig kell aludnia az éjszakát, tehát ha nem ez a helyzet, akkor az abnormális.
A második közkeletű félreértés: egy kisbaba meg tudja nyugtatni saját magát, és csupán azért nem alussza végig az éjszakát, mert a szülők megzavarják az önnyugtató folyamatában.
A harmadik közkeletű félreértés: az éjszakai alvást kizárólag szoptatással lehet megoldani.
Akkor mi a normális?
Egyik kutatás a másik után mutatja ki, hogy a szoptatott babák gyakrabban kelnek fel éjjel, mint azok, akiket éjjel csak üvegből itatnak meg. Ez természetes is. Csakhogy az alvási szakértők nemigen szeretnek beszélni a szoptatásról, nehogy szoptatásellenesnek lássák őket. Ám mivel ők kizárólag arra tudnak koncentrálni, hogy egy baba viselkedése csak akkor „normális”, ha végigalussza az egész éjszakát, valójában nem szoptatáspártiak.
Márpedig azt nagyon fontos tisztázni, hogy a szoptatás egy természetes és alapvetően szükséges tevékenység, ami elképesztően sokkal járul hozzá a baba optimális fejlődéséhez. Ha egy baba éjszaka szopizni akar, az tökéletesen normális jelenség, tehát a szülőkben fontos tudatosítani, hogy nincs semmi baj a kisbabájukkal, sőt, éppen hogy örülniük kell, amiért a kicsi ilyen szorosan kötődik az édesanyjához.
Hogyan kezeljük az éjszakai felkeléseket?
• Igyekezzünk az éjszakai szoptatást minél csendesebben és minél kevesebb mozgatással végezni. A legegyszerűbb, ha a baba együtt alszik az anyukával.
• Fokozatosan és nagyon gyengéden igyekezzünk más nyugtató módszereket is „bevetni”, ahogy a babából kisgyerek válik.
• A végső cél egy olyan állapot kialakítása, amivel a szülők képesek együtt élni, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy éjszaka egyáltalán nem kelhet fel egy kisgyerek – írja a Psychology Today.
