Felháborodunk, amikor a tévében vagy az interneten barbársággal találkozunk. Az elmúlt hetekben világszerte százmilliók szörnyülködtek a lefejezett amerikai katona esetén, és joggal nevezték az Iszlám Állam tettét barbárnak, elfogadhatatlannak. De mi a helyzet a sokak által „elfogadhatónak” tartott barbársággal, például az abortusszal?
A napokban Richard Dawkins brit biológus a Twitteren egy nő kérdésére kijelentette: immorális dolog nem abortálni egy Down-szindrómás magzatot, ha egy nőnek van választása, mivel a szenvedést mindenáron meg kell akadályozni.
Csakhogy az a feltételezés, hogy egy Down-szindrómás gyermek és szülei szenvedésre vannak ítélve, eleve hibás. A LifeSite News felmérést készített Down-szindrómások és családjuk körében. A megkérdezettek 99 százaléka azt válaszolta: boldog, a szülők szeretik a gyereküket úgy, ahogy van. Alig néhányan írták azt, hogy sajnálják, hogy annak idején megtartották a babát.
A statisztikák szerint a Down-szindrómás babák 90 százalékát abortálják. Dawkins egyértelművé teszi álláspontját: vannak emberek, akik hozzájárulnak egy társadalom építéséhez, és vannak, akik nem. Utóbbi kategóriába tartoznak a Down-szindrómások, akiknek ezen oknál fogva nem szabad megszületniük.
Dawkins, aki saját ateista világnézete csapdájába esett, nem érti meg azt az alapvető tényt, amely szerint minden egyes embert Isten teremtett, ahogy azt sem, hogy időnként épp a nehézségek, a „szenvedés” tesz minket jobbá.
Emily Colson autista fiáról szóló könyvében azt írja, igen nehéz út vezetett odáig, hogy a családja megértse, mi is valójában a szeretet. Érdemes Jézus szavaira emlékezni: vajon amikor azt mondta, „a legkisebbek közül”, többek között nem épp az ilyen gyerekekre gondolt?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!