Az ótvarért (impetigo) több baktérium is felelőssé tehető, bár a leggyakrabban a a Staphylococcus aureus, vagy a Streptococcus-fajok okozzák megjelenését. A tünetek közül a legjellegzetesebbek a gennyes váladékot kibocsátó sebek, amelyek leginkább az arcon jelennek meg, az orr, a száj, a fülek környékén, valamint a kezeken. Az ótvart terjesztő baktériumok elsősorban a gyerekeket támadják meg, de természetesen felnőtteken is kialakulhatnak a tünetek, amelyek, ha nem kezelik őket, akár az egész testfelületen továbbterjedhetnek.
A sebek kétfélék lehetnek. Az egyik esetben sárga pörkösek, a másikban hólyagosak. Méretük változó: gombostűfejnyitől akár a diónyi sebekig mindenféle előfordulhat. A viszkető hólyagok vakarás során felszakadnak és gennyes váladék jelenik meg. A sárga pörk, ami ezután kialakul, erősen tapad a bőrhöz, nehéz eltávolítani. A nyirokcsomók rendszerint duzzadttá válnak az érintett testfelületek környezetében.
Az ótvar megjelenését gyakran előzi meg a nagyon erős orrfolyás, amelyet általában arcüreg-, torok-, középfül- vagy mandulagyulladást okoz. Hajlamosító tényező lehet az atópiás ekcéma, a herpesz és a már említett rüh, ahol a kivakart, sebes bőrfelület tökéletes táptalaja a kórokozók elterjedésének.
Igen, az ótvar nagyon erősen fertőz, ráadásul súlyos szövődményei is vannak, mivel komoly veseproblémákat okozhat, de kialakulhat úgynevezett nyirokér-gyulladás is, illetve orbánc. A legjellemzőbb szövődmény a maradandó bőrhegesedés. Minden esetben meg kell várni a teljes sebgyógyulást, s csak ezután szabad újra közösségbe menni.
A pörköket tilos levakarni, hiszen az tovább rontja a gyógyulás esélyét, a fertőzés pedig még jobban szétterjed a testen. Különböző krémekkel, esetleg borogatással elérhető, hogy a pörkök maguktól váljanak le, s ezután következhet a fertőtlenítést, a gyulladáscsökkentést, valamint a hámosítást elősegítő szerek használata. A sebes területeket mindig be kell kötni, hogy az érzékeny, nyílt, sebes területeket ne tegyük ki további fertőzésveszélynek. Ha szövődmény lép fel, az orvos általában antibiotikumos kezelést ír elő, illetve – a vesék érintettsége esetén – vizeletvizsgálatot végeztet. A betegnek, amíg a gyógyulás tart, rendkívül fontos az arc, illetve az érintett területek gyakori mosása-fertőtlenítése.
