Hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk

A Házasság hete alkalmából kérdeztük Novák Katalin államtitkárt házasságról, hűségről és szeretetről.

– Mi a véleménye a Házasság hete rendezvényéről? Ön szerint fontos ez a kezdeményezés? Kinek segíthet, és mit adhat?
– Ez a hét a házasság ünnepe. Az ünnepek pedig fontosak, hiszen ilyenkor megállunk egy pillanatra, és odafigyelünk arra, ami igazán lényeges. A házasság, két ember szoros köteléke olyan érték, amelyet őriznünk, ápolnunk kell. Kinek-kinek saját házasságát, a közösségeknek pedig a házasság intézményét is. A Házasság hete 2008-ban indult egyházi és civil kezdeményezésre, a kormány pedig mellé állt, mert a jó, a társadalom szempontjából fontos ügyeket támogatnunk kell. Úgy gondolom, hogy az az – elsősorban érzelmi – stabilitás, amelyet a házasság nyújt, nagyobb biztonságot jelent a házastársak számára, ezért könnyebben mernek családot alapítani. Sajnos természetesen vannak rossz és válással végződő házasságok is. Ezek a kétségtelenül létező jelenségek sem terelhetik el a figyelmet azonban arról az alapigazságról, hogy a házasság tartósabb, stabilabb, és az egészség, az érzelmi biztonság, valamint ehhez szorosan kapcsolódva a gyermeknevelés szempontjából kedvezőbb, mint bármely más együttélési forma. Nem véletlenül születik lényegesen több gyermek a házasságokban, mint más jellegű kapcsolatokban. Ennek jegyében alakítjuk mi is a családok megerősítését szolgáló politikánkat, aminek az elmúlt négy-öt évben már egyértelműen látszanak az eredményei, hiszen 2010-hez képest 2014-ben mintegy 8 százalékkal többen kötöttek házasságot, miközben a válások száma több, mint 15 százalékkal csökkent.

– Mi az, ami megtartó erő lehet krízisek, mélypontok idején?
– Még a legjobb házasságban is lehetnek hullámvölgyek, mélypontok: betegség, a munka elveszítése, egy krízishelyzet, de egészen hétköznapi dolgok is vezethetnek oda, hogy a szoros kötelék meglazul, a bizalom a házastársak között megszűnik. Ha a házaspár gyermeket, gyermekeket is nevel, ilyenkor különösen fontos, hogy ők minél kevéssé sérüljenek, hogy az ő érdekeiket tartsák elsősorban szem előtt. A legtöbb válságból van kiút, vissza lehet találni egymáshoz. Ha egyedül nem megy, érdemes segítséget kérni családtagoktól, barátoktól, szakemberektől, családgondozótól, és a hívőknek az egyházi közösség is komoly támaszt jelent. Ha pedig nem találnak kiutat a házaspárok, a kapcsolat válással is végződhet. A gyermeküket egyedül nevelőket éppen azért támogatjuk kiemelten, mert az a célunk, hogy a gyermekeket minél kevésbé viselje meg ez a helyzet.

– Ön szerint befolyásol akár negatívan akár pozitívan egy kapcsolatot, házasságot az otthonról hozott minta?
– Ez nagyon fontos kérdés, hiszen a szülői felelősségről szól. Az állam, a kormány, az egyházak hiába adnak meg minden támogatást a családoknak, ha a szülők nem teszik mellé a maguk részét. A gyermekvállalás egy életre szóló felelős döntés, ahogy a gyermeknevelés is az. A minta, amit a gyermek a szüleitől lát, egy életre meghatározó lehet. Visszük magunkkal a saját „csomagunkat”, amelyet nagyon nehéz letenni még akkor is, ha súlyos. Szerencsés az, aki boldog házasságban élő szülők között nőhetett fel, és nehéz annak, akinek ez nem adatott meg. Én is házasságban élek, három gyermeket nevelek a férjemmel. A szülői minta mindkettőnk számára meghatározó, és tudjuk, hogy a mi két fiunk és a kislányunk is elraktározza magában mindazt, amit a hétköznapokban a mi házasságunkból megtapasztal.

– A legtöbb mese úgy végződik, hogy az egymásra talált szerelmesek boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ön hogy látja, szükségszerűek az ellentétek, a konfliktusok egy házasságban? Mit lehet belőlük tanulni önmagunkról és a másikról?
– A nézetkülönbség, a konfliktus önmagában nem rossz, minden azon múlik, hogyan tudjuk kezelni. A házasság a kompromisszumokról is szól. Képesek vagyunk-e kialakítani azt a közös életmódot, amelyben úgy tudunk önmagunk maradni, hogy közben gazdagodunk a másik által? A mai fiatalok egyre későbbi életkorban köteleződnek el, így hosszabb az az időszak, amelyet egyedül töltenek, megszokva, hogy csak magukra kell odafigyelni, szokásokat, saját életformát alakítanak ki. Ilyenkor még nehezebb az összecsiszolódás. Minden konfliktushelyzet alkalmat adhat arra, hogy tanuljunk valamit magunkról, a másikról és a kapcsolatunkról.

– Az idei rendezvény mottója a megtartó hűség. Ön mely értékeket tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy egy házasság jól működjön?
– Én a szeretetet, a hétköznapok nyelvére lefordított szeretetet és a nagyvonalúságot tartom legfontosabbnak. Ha nem vagyunk kicsinyesek a másikkal – és akár magunkkal – szemben, könnyebben tudunk átlendülni a nehézségeken, és talán valóban végződhet úgy az életünk meséje, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk.