A térdkalács (patella) ficama nagyon kellemetlen sérülés, amit egyértelműen balesetként él meg az ember, pedig legtöbbször valójában valamilyen fejlődési rendellenesség, vagy ortopédiai elváltozás áll a háttérben. Szinte minden esetben a térd külső oldala felé csúszik ki a térdkalács, rögzített lábszár és hajlított térd mellett a comb erőteljes befelé csavarodásakor jön létre a ficam. Egyidejűleg a belső tokszalag is elszakadhat, megnyúlhat. A sérülést legtöbbször elesés kíséri, miközben a térkalács általában a helyére ugrik. Amennyiben nem csúszik helyre, a térd nyújtásával és óvatos befelé nyomással tudjuk visszatenni.
Az első vizsgálatkor – amennyiben a patella ficamodott helyzetben van, könnyű a felismerés. Jellemző, hogy a helyretétel után gyakran ízületi vérömleny marad vissza. Miután a térdkalács újra eredeti helyére került, a röntgenfelvételen észlelhető az ízületi felszín esetleges csontos-porcos törése. Ennek diagnosztizálása nagyon fontos, ezért a térdkalácsról mindenképpen készíteni kell egy tengelyirányú felvételt is.
A kezelés lehet műtét nélküli, ezt akkor választjuk, ha a patella első alkalommal ficamodott és nincs újraficamodási hajlam. A konzervatív kezelésnél a vérömlenyt szükség esetén leszívjuk, majd átmenetileg gipsszel, vagy műanyag sínnel nyugalomba helyezzük a térdet, 3-4 hétre.
Ha kitört ízületi darabot látunk a röntgenen, vagy erre van gyanú, arthroscopiát, térdízületi tükrözést végzünk. Ha a csont-porc darab kicsi, eltávolítható, ha nagyobb, akkor visszarögzítése ajánlott.
Újraficamodási hajlam esetén célszerű műtétileg megoldani a belső tok szűkítését és a külső tok bemetszését. Ezzel csökken a feszülés és megelőzhető a sérülés kiújulása. Ha a baleset eredetű térdkalácsficam megismétlődik, kiújuló ficamnak hívjuk, akkor pedig szokványos térdkalácsficamról beszélünk, amikor igazán konkrét balesetet, sérülést nem találunk a háttérben. A kiváltó ok ez esetben a combcsont és a térdkalács közötti ízfelszínek veleszületett rendellenessége, elsősorban a combcsont térdkalácsi felszínének sekély volta, vagy a külső combcsontvég fejletlensége.
Ezekben az esetekben többféle műtéti megoldás lehetséges: Az előbb már említett tokszalagszűkítés és bemetszés mellett a térdkalács ín sípcsonton való csontos tapadásának befelé helyezése, előemelése, csavaros rögzítése jön szóba.
Az utókezelés során 6 hétre külső rögzítőt helyezünk fel, de ennek időszakos eltávolítása már a második héttől lehetővé teszi a funkcionális kezelést és a gyógytornát.
