Kis baleset, nagy gond – a kéz ínsérüléseiről

Gyakran mondjuk, vigyázni kell, nehogy ínsérülés érje a kezünket, de sokan csak keveset tudnak arról, hogy mivel jár és miért is veszélyes egy ilyen baleset. Ezúttal erről írok a Dr. Boross rendelben.

Dr. Boross György
2013. 03. 09. 7:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kézen és az ujjakon feszítő- és hajlítóinak biztosítják a kéz finom működéséhez szükséges valamennyi mozgást. A feszítőinak laposabbak, a hajlítóinak inkább hengerhez hasonló keresztmetszetűek. Sérülésük lehet nyílt és fedett, okozhatja éles tárgy, de nem ritka – sportolás közben például ez a gyakoribb – az ujjak hirtelen kóros mértékű megfeszülésekor bekövetkező spontán szakadás sem. Előbbi – kés, olló, fémlemez okozta – esetben kizárólag az ínállomány sérül, a tompa sérülésnél viszont előfordul, hogy az ín apró csontdarabot szakít ki valamelyik ujjpercből, ahol eredetileg tapad. A körfűrész, vágókorong okozza a legsúlyosabb, roncsolt ínsérüléseket.

Az ínfolytonosság megszakadásának felismerése általában könnyű: a kéz ujjainak valamely aktív mozgása hiányzik, ezzel egyidejűleg sokszor deformitás – „görbeség” – is megfigyelhető. Attól függően, hogy a szakadás az ujj mely részén jön létre, végezhetünk egyszerű ínvarratot, ha a tapadásához közeli szakaszról van szó, szükséges lehet a kihúzható drótfonallal való visszarögzítés.

A feszítőinak megvarrását egyszerűbb technikával, úgynevezett U öltésekkel végzik, a hajlítóinakat kellő stabilitást nyújtó speciális fonalvezetésű varrattal állítjuk helyre. Az utókezelés miatt fontos, hogy elég vastag, kellő teherbírású fonalat használjunk, később egyébként ez felszívódik. A tapadáshoz közeli sérüléseknél alkalmazott drótvarrat olyan kiképzésű, hogy az ín gyógyulási idejének letelte után a bőrön át kihúzható – nem szükséges tehát újabb műtéti beavatkozás az eltávolításához.

Az ínhelyreállító operáció után sajnos nem mozgatható korlátlanul a sérült ujj, mivel az erős fonal is könnyen kiszakadna az ínból, ezért a gipszrögzítés általában három-négy hét. A hajlítóinak esetében pedig – mivel ínhüvelyben futnak, és hajlamosabbak a letapadásra – a rögzítést egy speciális mozgatási megoldással kell kiegészíteni: Egy a gipszre erősített gumiszalag végzi a tehermentesített hajlítást, így megelőzhető a véletlen túlfeszítés, a nyújtás viszont a páciens dolga.

Nem kérdés tehát, hogy az ínsérüléseknél is fontos szerepet kap az utókezelésben a gyógytorna és a fizioterápia. Egy apró figyelmetlenség okozta sérülésnek sokszor hónapokig tartó gyógyulás a következménye. Ha azonban minden igyekezetünk ellenére a megvarrt ín letapad és a mozgás nem kielégítő, akkor újabb műtétre – ínfelszabadításra – lehet szükség, ami után ismét óriási jelentősége van a mozgatásnak.

Nagy gond tehát egy ínsérülés, de kellő együttműködéssel, akarással és szorgalommal a végén jó eredmény remélhető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.