A kézen és az ujjakon feszítő- és hajlítóinak biztosítják a kéz finom működéséhez szükséges valamennyi mozgást. A feszítőinak laposabbak, a hajlítóinak inkább hengerhez hasonló keresztmetszetűek. Sérülésük lehet nyílt és fedett, okozhatja éles tárgy, de nem ritka – sportolás közben például ez a gyakoribb – az ujjak hirtelen kóros mértékű megfeszülésekor bekövetkező spontán szakadás sem. Előbbi – kés, olló, fémlemez okozta – esetben kizárólag az ínállomány sérül, a tompa sérülésnél viszont előfordul, hogy az ín apró csontdarabot szakít ki valamelyik ujjpercből, ahol eredetileg tapad. A körfűrész, vágókorong okozza a legsúlyosabb, roncsolt ínsérüléseket.
Az ínfolytonosság megszakadásának felismerése általában könnyű: a kéz ujjainak valamely aktív mozgása hiányzik, ezzel egyidejűleg sokszor deformitás – „görbeség” – is megfigyelhető. Attól függően, hogy a szakadás az ujj mely részén jön létre, végezhetünk egyszerű ínvarratot, ha a tapadásához közeli szakaszról van szó, szükséges lehet a kihúzható drótfonallal való visszarögzítés.
A feszítőinak megvarrását egyszerűbb technikával, úgynevezett U öltésekkel végzik, a hajlítóinakat kellő stabilitást nyújtó speciális fonalvezetésű varrattal állítjuk helyre. Az utókezelés miatt fontos, hogy elég vastag, kellő teherbírású fonalat használjunk, később egyébként ez felszívódik. A tapadáshoz közeli sérüléseknél alkalmazott drótvarrat olyan kiképzésű, hogy az ín gyógyulási idejének letelte után a bőrön át kihúzható – nem szükséges tehát újabb műtéti beavatkozás az eltávolításához.
Az ínhelyreállító operáció után sajnos nem mozgatható korlátlanul a sérült ujj, mivel az erős fonal is könnyen kiszakadna az ínból, ezért a gipszrögzítés általában három-négy hét. A hajlítóinak esetében pedig – mivel ínhüvelyben futnak, és hajlamosabbak a letapadásra – a rögzítést egy speciális mozgatási megoldással kell kiegészíteni: Egy a gipszre erősített gumiszalag végzi a tehermentesített hajlítást, így megelőzhető a véletlen túlfeszítés, a nyújtás viszont a páciens dolga.
Nem kérdés tehát, hogy az ínsérüléseknél is fontos szerepet kap az utókezelésben a gyógytorna és a fizioterápia. Egy apró figyelmetlenség okozta sérülésnek sokszor hónapokig tartó gyógyulás a következménye. Ha azonban minden igyekezetünk ellenére a megvarrt ín letapad és a mozgás nem kielégítő, akkor újabb műtétre – ínfelszabadításra – lehet szükség, ami után ismét óriási jelentősége van a mozgatásnak.
Nagy gond tehát egy ínsérülés, de kellő együttműködéssel, akarással és szorgalommal a végén jó eredmény remélhető.
