A kulcscsont középső harmadában lévő törés kezelése legtöbbször műtét nélküli. A helyretételt követően úgynevezett „hátizsákkötés”, illetve ennek megfelelő segédeszköz biztosítja a jó törésállást. A műtéti megoldást akkor kell választani, ha az elmozdulás olyan mértékű, hogy a konzervatív kezeléstől nem várható szövődménymentes gyógyulás. Operációt kell végezni akkor is, ha durván nyílt törésről van szó, vagy ha egyidejűleg a lapockán is instabil törés keletkezett.
A beavatkozás során csavarokkal, lemezzel történik a rögzítés, újabban a kulcscsontba oldalról vezetett drótsínt is alkalmazunk. Külső rögzítés ilyenkor csak a sebgyógyulásig szükséges, utána elkezdhető a fizioterápia és az óvatos mozgatás.
A külső csontvég törésének gyógyítása a kulcscsontot és a lapockát összekötő szalagokhoz viszonyított elhelyezkedésétől függ. A kezelés csak elmozdulás nélküli, vagy minimális elmozdulással járó esetekben konzervatív, egyébként műtét szükséges, az úgynevezett tűződrótos, húzóhurkos módszer. A beavatkozás után külső rögzítést kell viselni 3 hétig.
A legritkább a belső csontvég törése, amelynek kezelése döntően műtét nélküli.
Egy másik gyakori sérülésfajta a kulcscsontot és a lapockát összekötő szalagok törés nélküli szakadása. I-es, II-es és III-as fokozatát különböztetjük meg – attól függően, hogy a milyen mértékű a károsodás. Legtöbbször jól tapintható és helyére időlegesen visszanyomható az elemelkedő kulcscsont. Ez a jelenség a „zongorabillentyű tünet”.
Enyhébb esetben a szalagsérülést kizárólag rögzítéssel kezeljük. A III-as típust operálni kell, a helyretétel és varrat után tűződrót és dróthurok fixálja az ízületet. Minden esetben nagyon fontos a szakszerű utókezelés és a fémanyagok időben való eltávolítása.
Összefoglalva azt javasolom, lovagláskor, de kerékpározáskor és motorozáskor is legyen mindenki nagyon óvatos, hogy megelőzze az efféle sérüléseket.
