A sérülés eleséssel jár, miközben a térkalács általában a helyére ugrik. Amennyiben nem így történik, a térd nyújtásával és óvatos befelé nyomással lehet helyre tenni a csontot. A helyretétel után gyakran ízületi vérömleny marad vissza. A röntgenfelvételen bizonyos esetekben az ízületi felszín esetleges csontos-porcos törése észlelhető, ezért a térdkalácsról mindenképpen készíteni kell tengelyirányú felvételt is.
A kezelés lehet műtét nélküli, ezt akkor választjuk, ha a térdkalács első alkalommal ficamodott, és nincs újraficamodási hajlam. A konzervatív kezelésnél átmenetileg gipsszel vagy műanyag sínnel nyugalomba helyezzük a térdet három-négy hétre.
Ha kitört ízületi darabot látunk a röntgenfelvételen, térdízületi tükrözést kell végezni, melynek során az apró csont-, illetve porcdarab eltávolítható, a nagyobbat pedig vissza lehet rögzíteni.
Újraficamodási hajlamnál célszerű műtétileg megoldani a belső tok szűkítését és a külső tok bemetszését, ezzel csökken a feszülés, és megelőzhető a sérülés kiújulása. Ha a baleseti eredetű ficam megismétlődik, kiújuló (recurrens) ficamnak hívjuk. Szokványos (habitualis) térdkalácsficamról beszélünk, amikor igazán konkrét balesetet, sérülést nem találunk a háttérben.
Az ok ez esetben az ízfelszínek veleszületett rendellenessége, a combcsont térdkalácsi felszínének sekélysége vagy a külső combcsontvég fejletlensége. Erre többféle műtéti megoldás lehetséges: a már említett tokszűkítés és bemetszés mellett a térdkalácsín sípcsonton tapadásának befelé helyezése végezhető alátétes csavarral.
Az utókezelésben hat hétre külső rögzítőt helyezünk fel, s már a második héttől megkezdhető a funkcionális kezelés és a gyógytorna.
Ha valakit ilyen sérülés ér, a térdkalács ficama miatt még akkor is jelentkezzen ortopéd-szakorvosnál, ha a kicsúszott csont visszaugrik a helyére.
