Aki rendszeresen sportol, azt gyakran érik kisebb nagyobb sérülések, de ugyanez történhet mindennapi életünk során is. Akár egy kézközépcsonttörés műtéte után is kialakulhat gyulladás. Mi lehet ilyenkor a baj, és hogy lehet meggyógyulni egy elhúzódó fertőzésből?
A csonttörések kapcsán kialakuló fertőzés rettegett szövődmény, mivel megnyújtja a gyógyulási időt, sőt sokszor maradandó károsodást hagy maga után.
Ha az okokat vesszük sorra, nyílt töréseknél nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a sebbe került szennyező anyag okozza a fertőzést, zárt töréseknél pedig a normálisan is meglévő vérömleny fertőződhet meg úgynevezett mikrosérüléseken keresztül.
A külső hatásokon kívül természetesen a sérült kondíciója, ellenálló képessége is lényeges: legyengült szervezetnél hamarabb kialakulhat a fertőzés.
Vajon hogyan csökkenthetjük a fertőzés kialakulásának esélyét? A műtét során például ügyelni kell a sterilitás maximális betartására!
Nyílt törésnél a szennyezett, roncsolódott szöveti részeket el kell távolítani, a sebet pedig steril fertőtlenítő folyadékkal alaposan át kell öblíteni. Ha a csontfertőzés veszélye nagy, mindig antibiotikum kezelést alkalmazunk.
Gyakran okoz fertőzést a törésben kialakuló vérömleny (hematóma), ugyanis jó táptalaj a kórokozók elszaporodásához. Éppen ezért igyekezni kell mielőbb eltávolítani, kiüríteni a nagy mennyiségű véralvadékot, természetesen műtői körülmények között!
Milyen kezelési lehetőségeink vannak, ha a fertőzés egy fémanyaggal stabilan rögzített törésnél már kialakult? Egyrészről gyógyszeres, antibiotikus kezelés, lehetőleg célzottan, a kimutatott baktériumra.
Másrészről a helyi kezelés sem hagyható el, melynek során a gyulladt területet fel kell nyitni, a képződött váladékot, gennyet le kell bocsátani, és a sebet nyitott módszerrel kell gyógyítani, rendszeres kötéscserékkel.
Gyakori eljárás az úgynevezett szívó-öblítő kezelés. Ilyenkor a műtéti kitisztítás során a törés és a fémanyagok mellé egy-két befolyó-, illetve kifolyó szívócsövet helyezünk, ezeken keresztül biztosítva az érintett terület folyamatos átmosását a fertőtlenítő oldattal, ami felhígítja és eltávolítja a képződött váladékot.
Ha a fertőzés következtében a korábban elvégzett csontrögzítés elveszti stabilitását, egy újabb műtéttel feltétlenül rögzíteni kell. Erre a leggyakrabban alkalmazott eljárás a külső rögzítő, de végezhetünk lemezelést is.
Szükség lehet csontátültetésre (szivacsos csontállományból, vagy például a szárkapocscsont egy darabjával), ami pótolja az esetleg kialakult csonthiányt és serkenti a csontheg képződését. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a jó vérellátás, ami szükség esetén ép lágyrészek (bőr- és izomszövet) átültetésével érhető el.
Van tehát esély a csontfertőzések gyógyulására, de óriási kitartást, türelmet igényel beteg és orvos részéről egyaránt.
