Az újraélesztés (reanimáció) az alapvető életműködések (vérkeringés, légzés) helyreállítását jelenti. A klinikai halál tartama az életműködések leállta utáni 3-4 percnyi idő. Ilyenkor még nem indulnak el visszafordíthatatlan folyamatok a szervezetben, tehát van remény az eredményes újraélesztésre.
Nézzük sorban az azonnali teendők sorrendjét:
1. átjárható, szabad légutak biztosítása;
2. lélegeztetés;
3. vérkeringés helyreállítása;
4. szükséges gyógyszerek adása, majd végleges ellátás.
Mindez a gyakorlatra lefordítva: a szabad légutak biztosításához a szájat ki kell nyitni, a nyelvet gézlappal vagy zsebkendővel előrehúzni. Eszméletlen betegnél fontos az úgynevezett stabil oldalfekvés biztosítása is.
Ha az átjárható, szabad légutak ellenére sincs légzés, el kell kezdeni a lélegeztetést, ami szájból orrba történik, gézlapon, vagy más egyrétegű, vékony textílián keresztül.
A beteg fejét hátraszegve, a szájat zárva az orron keresztül fújjuk be a levegőt. A passzív kilégzés után folyamatosan ismételjük mindezt. Percenként 16 befújásra van szükség, ez a saját, normál légzésünk üteme is.
Ha nem tapintjuk a nyaki verőér pulzusát (lüktetését), azonnali külső szívmasszázst kell kezdeni. Ehhez az előbbi teendőknél is szükséges hanyatt fektetett helyzetben a beteg jobb oldalához helyezkedve jobb tenyerünket a szegycsont alsó harmadára illesztjük, bal kezünk a jobb fölé, merőlegesen.
A lökésszerű masszázst percenként 60-70-szer kell végezni. A masszázs és a közte lévő idő aránya optimálisan 1:1. Mivel a fenti két műveletre (lélegeztetés, szívmasszázs) általában egyszerre szükség van, fontos, hogy miként végezzük őket. A levegőbefújást és a szívmasszázst felváltva kell alkalmazni. A helyes arány ilyenkor: 4 szívlökés, 1 levegőbefújás.
Az újraélesztés hatásosságát a következőkből mérhetjük le:
1. mechanikai következmény: a befújáskor a mellkas emelkedik, a szívmasszázskor a nyaki verőér lüktetése tapintható;
2. biológiai következmény: a sápadt bőr színe a normális felé közeledik, a kitágult pupillák a szemben beszűkülnek;
3. klinikai következmény: a beteg saját, automatikus életműködései (légzés, vérkeringés) visszatérnek.
