A vesét ért baleseteknél mindenekelőtt külön kell választani a fedett (tompa) és nyílt sérüléseket, a súlyosság szempontjából pedig a következő csoportok ismeretesek: 1. zúzódás, 2. tok alatti bevérzés, 3. a veseállomány sérülése tokszakadással, 4. többszörös állományi sérülés, 5. kiterjedt roncsolódás, 6. a vese fő ereinek sérülése.
Legtöbbször tompa sérülésekkel találkozhatunk, az egyik legfontosabb tünet a véres vizelet. Ennek is több fokozata lehet, a csak mikroszkóppal észlelhetőtől (mikroszkópos vérvizelés) a szabad szemmel is látható (makroszkópos vérvizelés) elváltozásig, elszíneződésig.
Ha a húgyvezeték (uréter) szakad le, vérzés nem észlelhető, mert nincs, ami azt a húgyhólyagba, illetve a húgycsőbe levezesse. A vesetájon nagyfokú fájdalom jelentkezik, esetleg duzzanat észlelhető.
A vizeletvizsgálat mellett egyéb vizsgálóeljárásokat is alkalmazunk: ilyen az ultrahang, a CT, valamint az úgynevezett urográfia. Ez utóbbinál a beteg a vizelettel kiválasztódó kontrasztanyagot kap, ami az elkészített röntgenfelvételeken a vesék és a húgyvezeték üregrendszerét ábrázolja. Ahol sérülés van, ott a kontrasztanyag kilép, illetve rendellenesen helyezkedik el.
A vesesérülések kezelése az eset súlyosságától függ. A tompa zúzódások túlnyomó többsége a könnyebb csoportba tartozik, ezeknél ritkán van szükség műtétre. Ágynyugalmat, gyógyszeres kezelést rendelünk.
A többszörös, kiterjedt szakadást csak műtéttel lehet gyógyítani, lehetőség szerint törekedni kell a vese megtartására. A sérült részt varrattal egyesítik, ügyelve arra, hogy a vizeletelvezető üregrendszert az öltések ne érintsék.
Ha a szakadás a vesének csak az egyik csúcsát érinti, az megfelelő technikával eltávolítható. Nagy, vesetok alatti vérömlenyt a tok behasításával lehet kiüríteni. Amennyiben nagy, kiterjedt, többszörös roncsolódást észlelünk, a vese nem tartható meg, el kell távolítani.
Nagyon fontos, hogy ilyen műtét előtt mindig győződjünk meg az ellenoldali szerv állapotáról (működéséről, illetve egyáltalán a meglétéről). Operációkor fontos a vérzés biztonságos megszüntetése, a műtéti terület váladékelvezetésének biztosítása többszörös csövezéssel, valamint az antibiotikumos kezelés.
