Sérülés vagy állapot?

Rendszeres sporttól, de akár a nélkül is kialakulhat gerincfájdalom, mely mögött csigolyaív-szakadás állhat.

Dr. Boross György
2014. 01. 25. 7:18
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A csigolyaív-szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt jelentkezhet. A folytonosság megszakadás (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spondylolisthesis) jár. Elvileg minden gerincszakaszon előfordulhat, de leggyakoribb az ágyéki csigolyákon, azon belül is a negyedik, ötödiken.

Sérülés ez vagy állapot? A válasz az alábbi, kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik:

Ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív.

Ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek. Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél.

Itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok.

Ha csigolya egyéb részén bekövetkező törés okozza az elcsúszást.

Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív-szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki.

Jellemző tünetei: derékfájás, ami nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik. Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), melyek csak súlyos esetekben fordulnak elő.

A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra érzékeny. Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható.

A kezelés az elváltozás mértékétől függ: panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.

A panaszok jelentkezésekor elsőként a nem műtéti kezelést választjuk: átmeneti kímélet, gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása, hátizom-erősítő gyakorlatok és fizikoterápia legtöbbször meghozzák a kívánt eredményt.

Ha a fájdalom mégsem szűnik vagy a röntgenkép rosszabbodást mutat, műtéti kezelés szükséges. Kisfokú elcsúszásnál ívcsavarozás végezhető, komolyabb esetben az érintett csigolyák – csontos összeforrást eredményező – egymáshoz rögzítését kell végezni, ami belső fémrögzítéssel kiegészítve történik.

A stabilizálás megszünteti a panaszokat, sportoló esetében akár a pályafutás is folytatható, természetesen csak a speciális utókezelést követően.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.