A csigolyaív-szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt jelentkezhet. A folytonosság megszakadás (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spondylolisthesis) jár. Elvileg minden gerincszakaszon előfordulhat, de leggyakoribb az ágyéki csigolyákon, azon belül is a negyedik, ötödiken.
Sérülés ez vagy állapot? A válasz az alábbi, kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik:
Ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív.
Ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek. Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél.
Itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok.
Ha csigolya egyéb részén bekövetkező törés okozza az elcsúszást.
Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív-szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki.
Jellemző tünetei: derékfájás, ami nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik. Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), melyek csak súlyos esetekben fordulnak elő.
A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra érzékeny. Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható.
A kezelés az elváltozás mértékétől függ: panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.
A panaszok jelentkezésekor elsőként a nem műtéti kezelést választjuk: átmeneti kímélet, gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása, hátizom-erősítő gyakorlatok és fizikoterápia legtöbbször meghozzák a kívánt eredményt.
Ha a fájdalom mégsem szűnik vagy a röntgenkép rosszabbodást mutat, műtéti kezelés szükséges. Kisfokú elcsúszásnál ívcsavarozás végezhető, komolyabb esetben az érintett csigolyák – csontos összeforrást eredményező – egymáshoz rögzítését kell végezni, ami belső fémrögzítéssel kiegészítve történik.
