Gyakori, elsősorban sportsérülésről van szó; megkülönböztetünk friss, vagy már idősült szakadást, ennek megfelelően természetesen más-más a választandó kezelés.
Akut esetben a következő tünetek észlelhetők: fájdalom, mozgáskorlátozottság, duzzanat (kóros folyadékgyülem az ízületben), helyi nyomásérzékenység, kóros lazaság, kimozdulásérzés. Enyhébb esetben megfelelő a konzervatív kezelés, teljes szakadásnál viszont – különösen élsportolóknál – műtét szükséges.
Ha a sérülés nem friss – ilyenkor főleg lazaságérzést panaszol a sérült –, szintén helyre kell állítani a térd stabilitását. Ez azért fontos, hogy megelőzzük a másodlagos ízületi károsodásokat. Az úgynevezett „akut térd tünetcsoport” mögött is legtöbbször az elülső keresztszalag szakadása áll.
A sérülés mechanizmusa a következő: túlnyújtás, kifelé csavarodás, kifelé feszülés. A kézilabdázók mellett síelők, labdarúgók típusos sérülése ez, de bármely más sportágban előfordulhat.
10-20 perccel a sérülés után duzzanat jelentkezik (ízületi vérömleny), 20-30 fokos hajlított kényszertartás alakul ki, mivel a fájdalom ebben a helyzetben a legenyhébb.
A hátsó keresztszalag szakadása lényegesen ritkább, az arány 1:100. Motorsportoknál, küzdősportoknál fordulhat elő, a panaszok, illetve a kezelés gyakorlatilag az előbbivel megegyező.
A műtéti ellátás régebben az adott szalag varratát jelentette, ma már eleve pótlást végeznek, és azt is főként artroszkópos technikával, szemben a korábbi nyílt műtéttel. A pótlásra a legtöbb helyen a térdkalácsínból vett „csont–ín–csont” egységet használják.
A sérülés utáni rehabilitáció főbb szempontjai a következők:
1. növelni kell a térd ellenálló/képességét az előre és csavaró irányba ható erőkkel szembenç
2. lehetőleg el kell kerülni azokat a mozgásokat, melyeknél az elülső/hátsó keresztszalag (latinul ligamentum cruciatum anterior, rövidítése: LCA, illetve ligamentum cruciatum posterior, azaz LCP) feszülésnek van kitéve.
A teljes mozgásterjedelmet csak fokozatosan, 5-6 hét alatt szabad elérni, külső rögzítő (brace) viselése mellett. Ugyancsak hetek kellenek a teljes testsúlyterhelés megvalósításához, addig a részterhelés idejére mankót használ a sérült.