Az izomsérülések első látásra jóval egyszerűbb dolognak tűnnek, mint mondjuk egy csonttörés vagy szalagszakadás, pedig igencsak összetett sérülésfajtáról van szó.
Típusai szerteágazók, ennek megfelelően a kezelés is különböző, a nem gyógyuló izomsérülés pedig makacs panaszokat okozhat. Nagyon fontos tehát az időben történő felismerés és a szakszerű kezelés.
Az izom sérülhet direkt vagy indirekt behatásra, melyek következményeként különböző mértékű szakadás vagy vérömleny alakul ki.
Az izom zúzódását összenyomatás (kompresszió) eredményezi. Súlyossága attól függ, hogy milyen területet érint, milyen mélységben, milyen erek károsodnak. Felületes sérülésnél a jól ismert bőralatti bevérzést (véraláfutást) észleljük.
Az enyhébb zúzódások a mozgásokat nem befolyásolják, a mélyebbek viszont mozgásbeszűkülést okozhatnak. A legsúlyosabb formánál az izmot borító izompólya is beszakad, és úgynevezett izomsérv alakul ki.
A rándulások is különböző mértékűek lehetnek. Az elsőfokú csak kis duzzanattal, minimális bevérzéssel jár, a másod- és harmadfokúnál már fokozottak a panaszok és megjelenik a mozgásbeszűkülés is.
Az izomszakadás lehet részleges vagy teljes, ezen belül megkülönböztetünk túlnyújtás és összenyomatás következtében létrejövő szakadást. A vérömlenyek lehetnek izom közöttiek vagy izomállományban kialakulók.
Mi hajlamosít izomszakadásra? Sportoláskor a bemelegítés vagy edzés hiánya, máskor a meggyengült állapot egy korábbi sérülés utáni hiányos rehabilitáció miatt. A túledzett és fáradt izom is könnyebben sérül, a feszes izomzat szintén, ez a hajlékonyságot igénylő sportokban gyakori, a rövid ideig tartó maximális erőkifejtést igénylő sportágaknál pedig a tejsav-felhalmozódás gyulladásos folyamatokat indíthat el, fokozva a sérülésveszélyt.
Az általános bevezető után most tekintsük át, hogy mi jellemző az egyes sérüléstípusokra és miként kell azokat kezelni. A disztrakciós (széthúzásos) szakadás akkor következik be, amikor az igénybevétel meghaladja az izom teljesítőképességét.
Hasonló sérülés jön létre hirtelen megállás, lassítás, illetve gyorsulás, vagy ezek kombinációja esetén. Leggyakrabban a két ízületet mozgató izmoknál fordul elő ez a sérülés (combhajlítók), szakadhat a lábszárhajlító (musculus gastrocnemius) és a kétfejű karhajlító (musculus biceps brachii) izom is.
A panaszok a szakadás súlyosságától függenek, megkülönböztetünk részleges és teljes sérülést. A tünetek a következők: 1. A sérülés pillanatában fellépő éles szúró fájdalom. 2. Részleges sérülésnél az izomban kisebb egyenetlenség, hiány tapintható, ami teljes szakadásnál az egész izomhasra kiterjed. 3. A nyomásérzékenység és a duzzanat szinte mindig jelen van. 4. 24 óra elteltével véraláfutás, bőralatti elszíneződés jön létre.
A vizsgálat során a leghatásosabb teszt az ellenállással szemben vagy anélkül végzett funkcionális próba, azaz az izomműködés vizsgálata. A kompressziós szakadást direkt erőhatás okozza, ilyenkor a mélyben szakadás és bevérzés jön létre, mivel az összehúzódott izom az alatta lévő csonthoz nyomódik.
Az izomban kialakuló vérömleny oka lehet szakadás vagy zúzódás. Elsősegélynyújtáskor a következő teendőink vannak: 1. nyugalomba helyezés, 2. az érintett terület hűtése, jegelése, 3. a sérült rész rugalmas pólyázása („fáslizása”), 4. felpolcolás, 5. tehermentesítés.
A továbbiak a sérülés kiterjedésétől függenek: enyhébb esetben elegendő otthon pihenni, súlyosabb károsodás gyanúja esetén azonban kórházi megfigyelés is szükséges lehet.
Ha nincs javulás, további vizsgálatokat (lágyrészröntgen, ultrahang) kell végezni, ezek eredményének ismeretében akár műtét is szóba jön (kiterjedt bevérzés, illetve az izomhas több mint felét érintő szakadás esetén).
A műtét célja a kialakult véralvadék eltávolítása és a szakadt izomrostok folytonosságának helyreállítása varrattal. Az izmokon végzett műtétek után legtöbb esetben nyugalomba helyezés szükséges.
