A sarokcsont alapvető szerepe a test súlyának viselése, amit úgy biztosít, hogy a függőlegesen ható terhet a vízszintesen álló lábra helyezi át.
Törése mindig direkt erőbehatásra jön létre, legjellemzőbb a sarokra esés. Vizsgálatkor mikor merül fel a sarokcsonttörés gyanúja? A saroktájék kiszélesedett, a lábtő deformált, duzzadt és nyomásra érzékeny. A törési vérömleny jellemzően a talpszélen és a talp közepén jelentkezik.
Kétirányú és kiegészítő röntgenfelvételek után dönthetünk a kezelésről, a törés típusától függően. Leegyszerűsítve megkülönböztetünk ízületi felszínen kívüli, és ízületi felszínt érintő töréseket, mindegyik lehet egyszerű és darabos.
Speciális törésfajta az úgynevezett „kacsacsőr” törés, és az Achilles-ín csontos kiszakadása a sarokcsontból. A korábban tárgyalt törésekhez hasonlóan a kezelés itt is műtét nélküli és műtéti lehet.
Az elmozdulás nélküli és az ízületen kívüli törések egy része műtét nélkül gyógyítható. Ennek két formája ismert: a hagyományos esetben gipszrögzítést alkalmazunk 6-10 hétig, ennek felét tehermentesítve tölti a beteg. (mankóval járhat).
A másik módszer esetén felpolcoljuk a végtagot a duzzanat megszűntéig, majd körülbelül 1 hét elteltével megkezdjük a korai funkcionális kezelést, ami gyógytornából és előbb terhelés nélküli, majd fokozatos terheléssel zajló járásgyakorlatból áll.
Ha a műtét elkerülhetetlen, többféle megoldás közül választhatunk. Az Achilles-ín kiszakadást és a „kacsacsőr” törést a helyretétel után csavarokkal kell rögzíteni. A beavatkozást 6 hét gipszrögzítés követi.
A többi töréstípusnál fémlemezelést, csavarozást, vagy dróttűzést alkalmazunk. Az úgynevezett „feltárásos” (nyílt) műtéteken kívül elterjedt egy új módszer is, a fedett műtéti kezelés.
Ennek lényege, hogy egy speciális külső eszközzel elvégezzük a helyretételt (a beroppant ízületi felszíneket eredeti helyükre kiemeljük), majd apró metszett nyíláson át, bőrön keresztül bevezetett csavarokkal a rögzítjük a törtdarabokat és alátámasztjuk a kiemelt részt. Ennél a megoldásnál külső rögzítés nem szükséges.
Az utókezelés során nagyon lényeges a gyógytorna és az átmeneti tehermentesítés melletti fokozatos járásgyakorlat.
A műtéti fémanyagok javasolt eltávolítási ideje: a tűződrótokat a műtét után 8-10 héttel, a csavarokat 4-5 hónap, a lemezt 5-6 hónap után vesszük ki.
Külön kiemelném, hogy a sarokcsonttörés komoly sérülés – a legszakszerűbb kezelés ellenére sem ritka a maradványtünetekkel gyógyuló eset –, ezért, mint minden esetben, itt is a megelőzés a legfontosabb!
