Általában a direkt behatásra létrejövő sport-, vagy mindennapi sérülésekről esik szó, pedig a hosszabb erőteljes igénybevétel következtében fokozatosan kialakuló kórképek is gyakoriak.
Az izmok, inak csonthoz való tapadásának gyulladása (insertopathia) főként sportolóknál gyakori, de bizonyos foglalkozások esetén is jelentkezik. A legtöbbször a könyöknél, az ágyékban, térdtájon, az Achilles-ín tapadásánál és a talpon fordul elő. Tünetei: fájdalom, helyi duzzanat, ugyanott nyomásérzékenység, a fájdalom az érintett izom összehúzódásakor fokozódik.
Kezelésében érthető módon elsődleges a terhelés csökkentése, átmeneti megszüntetése. A fájdalmas területet jegeljük, gyulladásellenes gyógyszerek adása szükséges. Helyileg szteroidinjekció is adható, ha pedig a fájdalom nem szűnik, műtéti ellátás jön szóba. Az insertopathia megelőzéséhez elengedhetetlen a helyes edzéstechnika, a mindenkor elvégzett bemelegítés, a munka közbeni lazítás.
Egy másik hasonló kórkép az izmokban lévő kötőszövet gyulladása, a myositis, amit egyszerűen izomgyulladásnak szoktak nevezni. Az érintett izomcsoport terhelésre fáj, érzékeny kemény területek tapinthatók benne, időnként előfordulhatnak izomgörcsök is. Az ilyen túlterhelést is pihentetni kell, általában segíthetnek a keringésjavító kenőcsök és tapaszok, ezenkívül gyógytornakezelést és fizioterápiát kell alkalmazni.
Nem ritka túlterheléses sérülés a csonthártyagyulladás (periostitis) sem. Egyik jellemző előfordulási helye a lábszár, főleg olyan sportolóknál, akik változó pályákon, más-más technikával játszanak. A fájdalom a sípcsont belsejében jelentkezik és terhelésre fokozódik. A csont vonalában nyomásérzékenység és duzzanat tapintható.
A saroktájon is kialakulhat csonthártyagyulladás, hasonló tünetekkel. És hogy mi a teendő? Elsődlegesen a pihenés, kímélet, hatásosak a gyulladásellenes gyógyszerek, kenőcsök. Előfordul, hogy a panaszok megmaradnak, ebben az esetben operálni kell.
Különleges formája a túlterheléses sérüléseknek az úgynevezett fáradásos, vagy stressztörés. Akkor fordul elő, amikor az adott csontra hosszú időn keresztül ismétlődő terhelés hat. A fáradásos törés valószínűsége a helytelenül edzett sportolónál például sokkal nagyobb. Főleg a szárkapocs, a sípcsont és a lábközépcsontok törhetnek.
A fájdalom, nyomásérzékenység itt is jellemző, a sokszor nagyon vékony törésvonalat röntgenfelvétel mutatja ki, de van úgy, hogy már csak az összeforrt csont képéből követeztetünk a korábbi törésre. Ebben az esetben pihenés, gipszrögzítés, tehermentesítés szükséges. A megelőzésben a monoton terhelés kerülése, sportolóknál pedig az edzésmódszerek megváltoztatása segít, de náluk különös figyelmet kell fordítani a megfelelő sportcipőkre, sporteszközökre, valamint a talajra, a pálya borítására is.
