A külbokaszalag szakadása: varrni vagy nem varrni?

Bárkivel előfordulhat, hogy megroppan a bokája, és a baleseti sebészeten kiderül a külsőbokaszalag-szakadás. Mi a helyzet egy ilyen sérülésnél? A válasz kiderül írásomból.

Dr. Boross György
2014. 05. 17. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem kérdés: a boka rándulása és a külbokaszalag szakadása igen gyakori sérülés, sportolók és átlagemberek egyaránt elszenvedhetik. A szakadás a boka hirtelen befelé csavarodásakor jön létre.

A külső szalagrendszer három részből áll: ligamentum talofibulare anterius, ligamentum talofibulare posterius, ligamentum calcaneofibulare), ezek közül az elülső szalag (talofibulare anterius) a legsérülékenyebb. Súlyosabb a sérülés, ha a calcaneofibularis szalag is szakad, ritka esetben pedig mindhárom károsodik. A tünetek: fájdalom, duzzanat, bevérzés a külbokatájon, terhelési képtelenség. A pontos diagnózishoz stabilitási teszteket végzünk, emellett hagyományos és úgynevezett tartott – szintén az esetleges instabilitást igazoló – röntgenfelvétel szükséges.

Régebben a szakadást az ízületbe adott röntgenkontrasztanyaggal is bizonyították: ép szalagrendszernél az anyag az ízületi tokon belül marad, szakadásnál kifolyik a környező szövetek közé.

A kezelés a sérülés mértékétől függ, a friss szalagszakadást három csoportba osztjuk:

1. Enyhe duzzanat, pontszerű nyomásérzékenység, minimális funkciócsökkenés, eltérés nélküli röntgen- és stabilitási tesztek. Ilyenkor rugalmas pólyázás, hűtés, nem szteroid gyulladáscsökkentők adása, fizioterápia javasolt. A sérült bokarögzítőben mindvégig járhat, egy-két hét után újra sportolhat.

2. Mérsékelt instabilitás, ízületi vérömleny, kiterjedt érzékenység és duzzanat. A beteg terhelni tudja végtagját, de sántítva jár. Ilyenkor a stabilitási tesztek egy része már eltérést mutat. Ebben az esetben egy hét tehermentesítés szükséges. A kímélet után fokozatos terhelés kezdhető bokarögzítőben, egyidejűleg komplex rehabilitáció kezdődik, mindez együttesen három-hat hétig tart.

3. A legsúlyosabb esetben kifejezett ízületi vérömleny alakul ki, jellemző a terhelésképtelenség, valamennyi stabilitási teszt és tartott felvétel pozitív. Bár ebben a helyzetben is választható a konzervatív kezelés, elsősorban műtét jön szóba, főleg akkor, ha a tartott röntgenen az ugrócsont kóros billenése a 20 fokot meghaladja.

Ha megtörtént a szalagvarrat, négy-hat hét rögzítés szükséges gipszben vagy külső rögzítőben. Az utókezelésnek itt is óriási jelentősége van, sportolóknál a sportoláshoz való visszatérés két-három hónap elteltével lehetséges.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.