Csípőízületi protézis beültetésére az ízületben lévő porcfelszínek (a combcsont feje és a medencecsont ízületi vápája) valamilyen okból történő elkopása esetén kényszerülünk. A beteg korát és egyéb szempontokat figyelembe véve döntünk a protézis típusáról.
Pótolni kell legtöbbször mindkét ízületi felszínt, ennek megfelelően beszélünk szárról, ami a combcsontba kerül (rajta rögzül a fej), illetve az úgynevezett ízületi vápáról, ami a medencecsontba illeszkedik.
A szár mindig fémből készül, a fej szintén (korábban használtak kerámia fejet), a művápa érintkező felszíne polietilén, mely bizonyos típusoknál egy fém keretbe pattintható.
Ha idős korban, idősült combnyaktörés miatt kényszerülünk műtétre és a medencecsont ízületi porca jó állapotú, akkor csak a fejet kell pótolni, úgynevezett „cervicocapitalis” (nyak-fej) protézissel.
De most térjünk vissza az első típushoz, amit kétféle módon ültethetünk be. Nagyobb számban használjuk a ragasztott megoldást, ilyenkor a protézis szárát és a vápát is speciális, kétkomponensű ragasztóval (csontcementtel) fixáljuk. Fiatalabb korban választjuk a cement nélküli protéziseket, ezek speciális felületi kiképzésük által rögzülnek.
A műtét menete röviden és vázlatosan a következő: először a combnyakat átfűrészelve eltávolítjuk a combcsont elkopott fejét. Ezután könnyen megközelíthetővé válik a medencecsontban lévő ízületi felszín, amit speciális eszközökkel felfrissítünk, majd ide ültetjük be a ragasztott, vagy ragasztó nélküli vápát.
Reszelősorozattal kialakítjuk a combcsontban a protézisszár helyét, majd behelyezzük a megfelelő méretet. Ezután kerül rá a fémből készült fej, ami a polietilén vápában mozog majd. Az utolsó mozzanat a „műízület” helyretétele, mivel a műtét alatt eddig tulajdonképpen egy „mesterségesen ficamított” helyzetben dolgoztunk.
Az úgynevezett cervicocapitalis portézis esetében a combfej eltávolítása után mindössze a szárat és a fejet kell beültetni, vápaként az eredeti medencecsontban lévő porc szolgál.
A csípőízületi protézis óriási változást hoz a beteg életminőségében: a porckopás köztudottan nagy fájdalmakat okoz, a mozgás nehezített, egy idő után minden mozdulat hatalmas kínnal jár.
A műtét után ezek a panaszok megszűnnek, a mozgások javulnak, a páciens gyakorlatilag újra teljes életet élhet. Persze a lehető legjobb gyógyuláshoz a szakszerű utókezelés, fizikoterápia, gyógytorna és járástanítás is elengedhetetlenül szükséges!
