A kapszula várhatóan 20–25 km/órás sebességgel csobban a Csendes-óceán vizébe.
A teljes művelet a belépéstől a vízfelszínt érésig nagyjából harminc percet vesz igénybe. A mentőcsapat ezután emeli ki az űrhajósokat a vízből. A hazatérés menetét 10:30-tól élőben közvetítik, így minden érdeklődő nyomon követheti a történelmi jelentőségű pillanatot, amikor Kapu Tibor magyar űrhajós visszatér a Földre.
A NASA élő közvetítésben követi nyomon Kapu Tibor és társai visszatérését a Nemzetközi Űrállomásról a Földre.
A Hunor magyar űrhajósprogram magyar nyelvű kommentárral is közvetíti Kapu Tibor hazatérését a Hunor YouTube‑csatornáján.
Az élő közvetítésben elhangzott, hogy Kapu Tibor és társai jelenleg száz kilométerre vannak a Földtől, és várhatóan körülbelül negyven perc múlva érkeznek vissza a Földre, ahol a Csendes-óceán vizére szállnak le Kalifornia partjainál. Családja már izgatottan készül a fogadására, elmondásuk szerint fiuk kedvenceivel, csilisbabbal és húslevessel várják haza.
Az élő közvetítés során megerősítették a Crew Separation műveletet, amelynek során a kapszula leválasztotta a szolgáltató modulját – ez a visszatérés egyik kulcsfontosságú lépése, hogy megkezdődhessen a Föld légkörébe való belépés és a biztonságos landolás előkészítése.
Kapu Tibor viszont még egy ideig az Egyesült Államokban fog maradni, az űrhajósokra ugyanis rehabilitáció vár, és vissza kell szokniuk a gravitációhoz is. Az űrhajójukat a SpaceX mentőegységei veszik majd ki a vízből.
Az élő közvetítésben elhangzott az is, hogy az Axiom csapata jelezte: közben megszűnt a rádiós kapcsolat a kapszulával. A szakértők elmagyarázták, hogy ez teljesen normális jelenség a visszatérés ezen szakaszában, és azt jelzi, hogy a jármű már belépett a Föld légkörébe.
Ez a rádiócsend tehát azt jelzi, hogy a kapszula a légköri belépés legkritikusabb fázisában van, és hamarosan megkezdődik a fékezés és az ejtőernyős ereszkedés szakasza a Csendes-óceán felé.
Az élő közvetítés során izgalmas percek következtek, amikor végre ismét láthatóvá vált a kapszula a kameraképeken – még ha nem is Kapu Tibort személyesen, hanem csak a járművet magát. A képernyőn egy visszaszámláló is megjelent, ami nagyjából hét és fél percet mutatott hátra a várható leszállásig.
A szakértők elmagyarázták, hogy ez a látványos fényjelenség, a „tűzgömb” a kapszula körül nem más, mint a légkörrel való találkozás következménye: a nagy sebesség miatt a körülötte lévő levegő extrém módon felhevül és plazmaállapotba kerül. Ez a negyedik halmazállapot felelős a lángcsóvához hasonló ragyogásért, amit a földi kamerák is rögzítenek.
Kiemelték azt is, hogy mivel éjszakai visszatérésről van szó, a jelenség még különlegesebb és drámaibb fényhatásokat eredményez. A becslések szerint ekkor a kapszula nagyjából ötven-hatvan kilométer magasan lehetett – bár pontos adatot nehéz mondani, hiszen a magasság gyorsan csökkent. A légkör már jelentősen lassította a zuhanását, és néhány száz kilométer per órás sebességre fékezte a kezdeti, mintegy 27 ezer kilométer per órás orbitális tempót.
A szakértők azt is elmondták, hogy az ejtőernyők – először a kisebb fékezőernyők, majd a főernyők – csak később, alacsonyabb magasságban, nagyjából öt-hat kilométer körül nyílnak ki. A belső kamera képein látható volt, hogy a személyzet viszonylag nyugodtan ül a kabinban, ami a kiváló felkészítésüket és a modern rendszerek megbízhatóságát is bizonyította.
Végül örömmel jelentették be, hogy a rádiós kapcsolat is helyreállt a kapszulával – ez fontos mérföldkő volt a légköri belépés utáni szakaszban, hiszen újra lehetett kommunikálni az űrhajósokkal, és követni lehetett a visszatérés utolsó kritikus lépéseit egészen a Csendes-óceán vizéig tartó landolásig.
Közben kapszula a légkör alsóbb rétegeibe ereszkedett, és fokozatosan lassult. A szakértők elmagyarázták, hogy a légkör sűrűsödése egyre intenzívebb fékező hatást fejt ki: jól látható volt a képernyőn a sebesség drasztikus csökkenése és a magassági adatok is, miközben a visszaszámláló mutatta a hátralévő időt.
Kiemelték, hogy a kapszula épp olyan magasságba ért, ahol már az utasszállító repülőgépek is közlekednek, nagyjából 11–12 kilométeren, és innen a légkör sűrűsége egyre erősebben lassítja a mozgást. A képernyőn jól kivehető volt, ahogy a sebesség 27 ezer kilométer per óráról néhány ezerre, majd százakra csökkent – a fékezés mértéke percek alatt óriási volt.
A szakértők közben részletesen magyarázták az ejtőernyők működését is: először a kisebb stabilizáló, fékezőernyők nyíltak ki, amelyek nem végleges lassítók, hanem a kapszula orientációját és sebességét állítják be úgy, hogy a főernyők biztonságosan nyithassanak ki később. Ezek a nagyobb főernyők körülbelül 1,8–2 kilométeres magasságban aktiválódtak, és óriási felületükkel – a szakértők szerint nagyjából egy fél futballpályányi összterülettel – fogták meg a kapszulát a légkörben.
A közvetítés során elhangzott, hogy ezek a hatalmas kupolák biztosítják azt a kényelmes, nagyjából 27 km/órás ereszkedési sebességet, amely mellett a kapszula végül biztonságosan tud vízre érkezni. A kamerákon látható volt a lassú, ringó mozgás és a látványos ernyőnyílások, amelyek medúzaszerűen bontakoztak ki a sötét éjszakai ég alatt, miközben a kapszula már kevesebb mint egy kilométerre járt a vízfelszíntől.
A szakértők arról is beszéltek, hogy az utolsó métereken már csak minimális sebességgel érkezik a vízbe – gyakorlatilag tíz kilométer/órás „csobbanással” –, ami biztonságos és jól kiszámított mérnöki megoldás. A hajók már készenlétben várták a pontosan meghatározott érkezési zónában, keresőlámpákkal és infrakamerákkal figyelve a műveletet.
Az élő közvetítés következő pillanataiban megható képeket láthattak a nézők: a szakkommentátorok is láthatóan megkönnyebbülten mosolyogtak, amikor a kapszula megérkezett a vízfelszínre. „Isten hozta Kapu Tibort és a legénységet” – hangzott el, miközben elmondták: az indiai, a lengyel és az amerikai társakkal együtt most már mindannyian biztonságban várhatják a mentőhajók kiemelését és az első földi orvosi vizsgálatokat.
A kommentátorok kiemelték, hogy ez a mérnöki bravúr nemcsak technológiai, hanem emberi történet is: a földet érés pillanatában mind a legénység, mind a földi csapatok – és a nézők – szívéről is nagy kő esett le.
Felhívták a figyelmet arra, hogy a kapszula körül a légkörrel való súrlódás és a visszatérés miatt még mérgező gázok is keletkezhetnek, ezért a legelső lépés mindig az, hogy néhány percet várnak, amíg ezek a gázok eloszlanak, és teljesen biztonságossá válik a közelítés.
Ezután kezdődik a kiemelési folyamat: egy búvár úszik oda a kapszulához, aki kézzel rögzíti a hevedereket, hogy az emelődaru pontosan fel tudja húzni a hajóra. A szakértők kiemelték, hogy ezt a lépést nem lehet siettetni, hiszen minden mozdulatot biztonsági szempontból is alaposan ellenőriznek, és ügyelnek arra is, hogy ha bármilyen sérülés vagy vízbeszivárgás történt volna, azt azonnal kezelni tudják.
A közvetítésben elhangzott, hogy a mentés során kisebb, gyors reagálású motorcsónakok és naszádok közelítik meg elsőként a kapszulát. Ezek néhány másodpercen belül a helyszínre érnek, de a tényleges rögzítést és emelést mindig kézi munkával, búvár segítségével végzik, hogy teljes kontroll alatt tartsák a folyamatot.
Az élő közvetítés során a szakértők azt is részletesen elmagyarázták, hogy a kapszula kiemelése a vízfelszínről nem pillanatok alatt zajlik, hanem jellemzően egy 15–30 perces, gondosan előkészített folyamat. Kiemelték, hogy ezt több tényező is befolyásolja: a hullámzás, az időjárás és a hajók pontos manőverezése mind-mind beleszólhat abba, milyen gyorsan és biztonságosan sikerül a kapszulát a fedélzetre emelni.
A közvetítés képein is látható volt, ahogy a hullámzó vízen kisebb mentőcsónakok közelítették meg a kapszulát. Ezeken helyezkedtek el azok a búvárok is, akik a hevederek rögzítéséért felelnek – ők alaposan körbejárták és ellenőrizték a kapszulát, mielőtt megkezdték volna az előkészítést a darus kiemeléshez. A szakértők hangsúlyozták, hogy ez a manuális lépés nélkülözhetetlen a precíz és biztonságos kiemeléshez, különösen a hullámzó tengerfelszínen.
A kommentátorok kiemelték, hogy a közvetítés hangján egy pillanatra Peggy Whitson, az Axiom misszió parancsnoka is hallható volt, ami azt jelezte: minden űrhajóssal rendben van a kapcsolat, és megerősítették, hogy mindenki jól van a fedélzeten. A parancsnokság ilyenkor különösen óvatos és alapos: csak akkor adják meg az engedélyt a következő lépésekhez, ha biztosak benne, hogy a legénység teljesen biztonságban van, és nem történt semmilyen komplikáció a vízreszállás során.
A szakkommentátorok kiemelték, hogy a vontatási művelet tulajdonképpen már el is kezdődött, és perceken belül megtörténhet a tényleges emelés. Közben felidézték, hogy a kapszula belsejében Kapu Tibor és társai szigorú protokoll szerint továbbra is be vannak szíjazva üléseikbe. Mint mondták, ez nem holmi lazán vett biztonsági előírás: bármilyen váratlan mozdulat, hullámzás vagy a daru mozgása során fellépő billenés mechanikai sérüléseket okozhatna, ha nem lennének megfelelően rögzítve.
Az élő közvetítés során a szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy közvetlenül a kapszula fedélzetre emelése után egy mentőorvos vagy szakember lép be elsőként a belső térbe. Feladata az, hogy gyorsan és közvetlenül ellenőrizze, minden űrhajós jól van-e – még akkor is, ha a misszió parancsnoka, Peggy Whitson korábban már jelezte, hogy minden rendben van a legénységgel. A szakkommentátorok szerint ez a protokoll elengedhetetlen biztonsági lépés minden visszatérésnél.
Hangsúlyozták, hogy ezután a legénység tagjai egyesével, segítők támogatásával szállnak ki a kapszulából. Ennek oka, hogy a hosszabb ideig súlytalanságban töltött idő – akár hetek vagy hónapok – alaposan igénybe veszi az emberi szervezetet.
A kamerákon már jól látható volt, ahogy egy rámpaszerű szerkezetet illesztenek a kapszula kijáratához. A szakértők elmagyarázták, hogy ezen keresztül fogják majd egyesével kivezetni az űrhajósokat. Hangsúlyozták, hogy bár a személyzet képes a saját lábán kiszállni, szigorú biztonsági előírások miatt segédeszközöket és támogatást is alkalmaznak.
Ennek oka, hogy az űrutazás során – akár csak néhány hét alatt is – a súlytalanság alaposan átalakítja az emberi szervezetet. A gravitációba való hirtelen visszatérés nagy terhelést ró az izmokra és a keringési rendszerre, ezért ilyenkor fokozatosan kell újra terhelni a testet.
A szakkommentátorok kiemelték: a múlt tapasztalatai alapján vált protokollá, hogy az űrhajósokat a leszállás után nem siettetik, hanem alapos orvosi vizsgálat és lassú, kontrollált kiszállás következik.
A beszélgetésben kitértek arra is, mi vár Kapu Tiborra és társaira a következő napokban és hetekben. A landolás után a kapszulából a mentőhajóra viszik őket, majd Kalifornia partjairól repülővel Texasba, Houstonba szállítják őket. Ott kezdődik meg a fizikai és pszichés regeneráció, illetve találkozhatnak családtagjaikkal is. A szakértők szerint Kapu Tibor várhatóan augusztus első felében térhet haza Magyarországra.
A közvetítésben látható volt, A közvetítés vége felé a stúdióban is érződött az ünnepélyes hangulat és az izgatott várakozás, ahogy Kapu Tibor kiszállását várták. A szakértők hangsúlyozták: ezek a pillanatok nemcsak a magyar űrkutatás, hanem az egész nemzet számára történelmi jelentőségűek.
A mentőcsapatok először Peggy Whitson parancsnokot segítették ki a kapszulából, majd az indiai és a lengyel űrhajós következett. Végül utolsóként mosolyogva lépett ki Kapu Tibor, a Hunor program első magyar űrhajósa.
Borítókép: Az Axiom4 küldetés személyzete, középen Kapu Tibor magyar űrhajóssal (AFP)