A veseátültetés a veseelégtelenség kezelésének egyik fontos módszere. Két lehetőség van: vagy élő donorból, vagy agyhalottból származó vese átültetését szokták végezni.
A szerv átadása csak akkor jöhet szóba, ha a donor és a beteg vércsoportja megegyezik, valamint az úgynevezett szöveti egyezési rendszerük is hasonló.
Elvileg minden veseelégtelenségben szenvedő beteg alkalmas lehet átültetésre, a döntést a gondozó vesegyógyász szakorvos és a műtétet végző sebész együttesen hozza meg.
A vesére várók adatait egy számítógépes rendszerben tárolják, ezzel kerülnek az úgynevezett várólistára, ahová a donor adatai is beérkeznek, és a program választja ki a vesére várók közül az alkalmas betegeket.
A műtéti előkészületek a „veseriadóval” kezdődnek. A vesére váró beteg telefonon kap értesítést, hogy haladéktalanul jelentkeznie kell a legközelebbi transzplantációs központban, ahová a kivett vesét is szállítják.
Az új szervet a csípő környékére (tehát nem az eredeti anatómiai helyre) ültetik be, a húgyvezetéket (uréter) bevarrják a húgyhólyagba, és természetesen a vese ereit is egyesítik a megfelelő véredényekkel. A beteg, tönkrement, saját vesét nem feltétlenül kell eltávolítani.
A beavatkozás végén a hólyagba néhány napra katétert vezetnek, és az átültetett vese köré is elvezető csövet helyeznek.
Amíg az új vese működése beindul, rövid ideig dialízis (művese) kezelésre is sor kerülhet, hogy a méreganyagok addig se gyűljenek össze a szervezetben.
Fegyelmezett együttműködésre a műtét után is szükség van: kerülni kell a fertőzéseket, mellőzni a dohányzást és az alkoholt.
Sajnos a leggondosabb eljárás ellenére is előfordulnak szövődmények, a beültetett vese kilökődhet. Ilyenkor a vesét kapó páciens immunrendszere észreveszi, hogy idegen „anyag” került a szervezetbe, ez a kilökődési reakció a betegnek is panaszt okoz: fájdalom, láz, hányás jelentkezik, megemelkedik a vérnyomás, és csökken a vizelet mennyisége.
A kilökődés megelőzésére, a beültetett vese védelmére folyamatosan – úgynevezett immunszuppresszív – gyógyszereket kell szedni.
Amennyiben minden szövődménymentesen zajlott, a transzplantáción átesett beteg szinte teljes életet élhet, akár rendszeresen sportolhat is. Ezt igazolja az is, hogy a veseátültetettek számára kétévente világjátékokat rendeznek.
