A csonthártya nagyon érzékeny része az emberi testnek, gyulladása (periostitis) sportolóknál és átlagembereknél is igen gyakori (főleg lábszáron).
Ez a kórkép nemcsak akut sérülésnél alakul ki, hanem túlterheléses sérülésként is megjelenhet. Gyakori példa erre, ha egy sportoló tavasszal és ősszel más borítású játékteret használ, illetve technikát, vagy sporteszközt vált. Szintén érintheti a kemény talajon, intenzíven edző sportolókat, az edzés-versenyzés közben lábujjhegyen futókat, vagy a szöges cipőt használókat.
Természetesen a hétköznapi életben, fokozott, visszatérő erőbehatásra is kialakulhat a túlterheléses szindróma. A tünetek jellemzőek: terheléskor fájdalom jelentkezik a csont (legtöbbször a sípcsont) belsejében, ami később egyre intenzívebbé válik. Helyileg duzzanat, nyomásérzékenység érezhető és tapintható, lábszár periostitis esetén a sípcsont belső (medialis) első (anterior) élén.
A kezelés lehet konzervatív és műtéti, előbbit két részre oszthatjuk, elsősegélynyújtásra és a későbbi teendőkre. A legfontosabb a pihenés, kímélés. Ha a panaszok ezek hatására nem szűnnek – már orvosi felügyelet mellett –, gyulladásellenes gyógyszeres kezelést kell kezdeni (nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel), ezenkívül a mai korszerű elvek szerint úgynevezett adhezív strapping és taping javasolt.
Ugyancsak jó hatású a helyi vérátáramlást serkentő szerek alkalmazása (különböző kenőcsök). Ha a konzervatív terápia eredménytelen, a csonthártyagyulladás esetében is sor kerülhet műtéti beavatkozásra.
A periostitis kivizsgálásakor nem szabad elfelejteni, hogy az úgynevezett fáradásos törés tünetei nagyon hasonlóak, azonban a röntgenvizsgálat vagy a szcintigráfia (radioaktív izotópos vizsgálat) egyértelművé teszi, hogy milyen sérülésről van szó.
Természetesen ennél a túlterheléses sérülésnél is a megelőzés a legfontosabb: A mindennapi életben kerüljük a monoton, visszatérő terhelést, és a legenyhébb panaszok esetén is rögtön forduljunk szakemberhez.
Sportolóknál az edzésintenzitás- és játéktér-változtatáshoz fokozatosan kell hozzászoktatni a sportolót, hogy csont- és izomrendszere megfelelően tudjon alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Amatőr és profi sportolóknál egyaránt különösen lényeges a megfelelő sporteszközök (főleg a sportcipők) kiválasztása, és az adott talajhoz igazított terhelés és technika alkalmazása.
