A csontok gyógyítására (nemcsak törés esetén) használt külső rögzítő eszközök valóban szokatlan látványt nyújtanak az átlagember számára. Azzal együtt, hogy talán nehéz elképzelni, feldolgozni, hogy fémnyársak és rudak „lógnak ki” valamely testrészből, egy eredményes, sokféle problémára alkalmazható módszerről van szó!
Nézzük, mikor választhatjuk: 1. töréskezelés, 2. ízületi elmerevítés, 3. csonton végzett korrekció rögzítése, 4. elhúzódó csontgyógyulás, 5. álízület kezelése, 6. csontdaganatok sebészete, 7. végtaghosszabbítás.
Többféle külső eszközrendszer (fixateur externe) létezik, azonban az alapelvek és a főbb alkotóelemek megegyeznek: nyársnak hívjuk a rendszer azon elemeit, amelyeket a csontba fúrunk, ezeket kötjük össze a rúddal, rudakkal.
Szükség szerint egy vagy több síkban is felhelyezhető a külső rögzítő – a lényeg a stabilitás biztosítása.
A módszer előnyei:
A külső rögzítő csaknem minden testtájékon használható: medencecsont-, combcsont-, lábszár-, felkarcsont-, alkar-, csukló- és kézcsonttörések, elváltozások kezelhetők vele. Az alkalmazás helye (a csont mérete) szerint választhatunk maxi (normál), midi és mini nagyságú fixateurt.
Előfordul, hogy a kezelés során végig ezt az eljárást alkalmazzuk, más esetben időközben áttérhetünk például belső rögzítésre (lemezelés, csavarozás), vagy akár gipszrögzítésre.
Külső rögzítő esetén a műtét utáni időszakban fontos teendőink vannak, amiket gondosan el kell végezni: az első időszakban gyakori kötéscsere, sebellenőrzés szükséges, az operált végtagot mindig felpolcoljuk.
A nyársak bemeneti helyének környékét naponta fertőtlenítő oldattal gondosan ápolni kell, ezt a kórházból való távozás után a beteg otthonában maga is el tudja végezni. A duzzanat megszűnte után fontos az ízületek mozgatása, tornáztatása.
A legnagyobb körültekintés ellenére, sajnos külső rögzítéskor is kialakulhatnak szövődmények:
Ritkán, de előfordul a nyársak törése is. Mindezek százalékos aránya azonban igen alacsony, nagy részük megelőzhető, illetve a már kialakult szövődmény eredményesen kezelhető. Hasznos, sok esetben nélkülözhetetlen módszerről van tehát szó, így a végső gyógyulás reményében érdemes „megbarátkozni” vele a pácienseknek is.
