A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kisméretű, de törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, ami a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti.
A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre (térkalácsra) esés okozza a bajt. Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható – különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. A röntgenvizsgálat a részleteket is megmutatja, és segít a kezelési terv felállításában.
A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk:
1. Osteochondralis (egy kis darab – ízületi porcot is hordozó! – csont kitörése)
2. Hosszanti
3. Csillag alakú
4. Darabos, más néven romtörés
5. Haránttörés
6. Kiszakításos törés.
A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli vagy műtéti. Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést 4-6 hétig kell viselni.
Ma már elterjedtek a levehető, csuklós térdrögzítők, amelyek bizonyos térdkalácstörés típusoknál szintén alkalmazhatók. Ha nagy mennyiségű kóros ízületi folyadékot (legtöbbször vérömleny) észlelünk, azt a műtét nélküli kezelés előtt is le kell bocsátanunk.
Ha műtéti ellátás szükséges (elmozdult törések), azt lehetőleg mihamarább el kell végezni! A beavatkozás célja a térdkalács és a rajta lévő ízületi felszín lépcsőképződésmentes helyreállítása. Szóba jövő műtéti megoldások: húzóhurok, körkörös dróthurok, csavaros rögzítés, valamint ezek kombinációja. Előfordul (több darabból álló, vagy romtöréseknél), hogy kisebb morzsalékony csontdarabokat végleg el kell távolítani.
Ritkán, de szóba jöhet (például apródarabos romtörések esetén) a térdkalács teljes eltávolítása. Mindkét esetben fontos, hogy helyreállítsuk a lábszárfeszítő izom-ín rendszer egységét.
A műtéti megoldások után is célszerű valamilyen rögzítést alkalmazni. Szövődményként jelentkezhet fertőzés, a fémanyagok lazulása, az egyenetlenség miatt kialakuló ízületi kopás.
Az utókezelés a törés típusától és a páciens együttműködő készségétől is függ. Stabil műtét utáni helyzet esetén 1-2 nap után elkezdhető az irányított tornakezelés. Darabosabb törések után inkább gipsztokot helyezünk fel 6 hétre, majd azt követi a mozgatás. A fémeltávolítást általában 6 hónap után javasoljuk.
