A vállízület testünk legmozgékonyabb, így bizonyos vonatkozásban legsérülékenyebb ízülete (a ficamok közel 50 százaléka itt jön létre). Bonyolultságát a rendkívül nagy mozgásterjedelem minden pontján szükséges stabilitás magyarázza. Ezt egyrészt a környező izomcsoportok, másrészt a csontos ízületi tányért (ízvápát) nagyobbító rostos-porcos perem (labrum), valamint a róla eredő összetett szalag biztosítja.
Az ízület sérüléseinek, illetve megbetegedéseinek megértéséhez tudni kell, hogy bár szűkebb értelemben a vállízület a felkarfej és a lapocka egysége, de ugyancsak ízületi funkcióval bír a felkarfejet befelé forgató, illetve a kart emelő izomcsoportok inas lemeze és a lapocka vállcsúcsi nyúlványa között csúszó mozgás is.
A fentiek alapján a vállízület sérülései, megbetegedései két fő csoportra oszthatók:
1. Ízületen belüli elváltozások: a.) A felkarfej és ízvápa porcfelszínének sérülése, vagy kopásos károsodása, esetleges porcleválással, szabad ízületi testtel. b.) Az instabilitást (ficamot, elakadás-, kattanásérzést) okozó rostos-porcos perem és a szalagrendszer sérülései.
2. Ízületen kívüli elváltozások: a.) A vállcsúcsi nyúlvány és a beforgató izomcsoport által alkotott egység karemelési nehézséget, fájdalmat, vagy teljes felemelési képtelenséget okozó megbetegedései. b.) A vállcsúcsi nyúlvány alsó felszínének csontkinövése. c.) A résben elhelyezkedő – csúszást biztosító – nyálkatömlő (bursa) megbetegedése, gyulladása, sérülés miatti bevérzése. d.) A felkarfejet felülről borító beforgató izmok inas lemezének – részleges vagy teljes karemelési nehézséggel járó – szakadása.
A vállízület artroszkópos műtéti – terápiás és diagnosztikus – beavatkozásai ma már egyre nagyobb szerepet játszanak az ellátásában.
Diagnosztikus (bajt megállapító) tükrözést tesz indokolttá:
1. Sérülés után, aránylag jó mozgás melletti tartós vállfájdalom.
2. Úgynevezett „tüneti instabilitás” – ízületi kattanás, elakadás.
3. A beforgató izomcsoport (rotátorköpeny) inas lemezének részleges szakadása.
4. A lapocka vállcsúcsi nyúlványa alatti tér megbetegedései.
Az operatív (sebészileg ellátó) artroszkópia lehetőségei:
1. Vállízületi instabilitás bizonyos eseteiben – friss vagy ismétlődő ficam – ellátásakor, amikor a leszakadt stabilizáló szalagot és rostos peremet csontfuratokba vezetett öltésekkel rögzítik vissza eredeti helyére.
2. A vállízület porcfelszínének leválásakor a szabad ízületi test eltávolítása.
3. A bicepszizom ínszakadása után az ízületen belül maradt íncsonk eltávolítása.
4. A rostporcos perem szakadt részeinek eltávolítása.
5. A vállízület feletti (szubakromiális) tér beszűkülését okozó csontkinövések, illetve a csúszást biztosító nyálkatömlő gyulladásainál, meszes elfajulásainál képződő kóros szövetek eltávolítása.
