Manapság valóban gyakori eljárás az artroszkópia, ami egyrészt az ízületekben lévő sérülések kimutatására használható, másrészt egyre több közülük – speciális eszközök segítségével – gyógyítható is ezzel az eljárással. Lényege, hogy egy optikai rendszert vezetünk az ízületbe, amin keresztül átvizsgáljuk azt. Különböző látószögű optikák használatosak, leggyakoribb a 30 és 70 fokos.
Az artroszkópos műszer átmérője általában 2-6 mm között váltakozik. A fényt a fényforrástól az optikáig üvegszál kábel vezeti. A fent említett speciális eszközök kézi műszerek: horog alakú tapintószonda, egyenes és hajlított ollók, harapó- és fogóeszközök, szikék, motorral hajtott forgó kések.
Az ízületet a zavartalan átvizsgáláshoz valamilyen módon ki kell tágítani, leggyakrabban folyadékot (például úgynevezett Ringer-oldatot) használunk, amit vagy tűn vagy az artroszkóp hüvelyén keresztül lehet az ízületbe vezetni. A folyadék kiválóan alkalmas öblítésre (vérömleny, leszakadt szövetdarabok) is, így a látási viszonyok ezáltal még jobbak lehetnek.
Régen, a kezdetekkor az optikát közvetlenül a vizsgáló orvos szeméhez kellett tartani, ma már az arthroszkópos rendszereket videofelszerelés teszi teljessé, ennek segítségével egy monitoron követhető és videokazettára rögzíthető a műtét.
És hogy mely ízületek vizsgálhatók artroszkóppal? A gyakoriság sorrendjében: térd, váll, könyök, csukló, boka, csípő. De vajon melyiknél mi vizsgálható, kezelhető artroszkópiával:
Az egyes eljárások részletes ismertetésére most sajnos nincs mód, de jól látható, mi mindenre alkalmas az artroszkópia. Nagy előnye, hogy nem igényel nagy műtéti feltárást, és a beavatkozás után általában hamar mozgás- és munkaképes lesz a páciens.
Felmerül a kérdés: lehet-e szövődménye a beavatkozásnak? Lehet, de nagyon kis százalékban. Elsősorban fertőzés, vérömleny képződés fordulhat elő. Az utókezelés természetesen a talált lelettől, és az elvégzett beavatkozástól függ, de egyszerű átvizsgálás után rövid idővel biztosan megkezdhető az ízület teljes mozgatása, terhelése.
