A lapocka törése a válltáji töréseknek csak mintegy 5-7 százalékát teszi ki, és általában nagy erőbehatásra jön létre. A szokásos tünetek (nyomásérzékenység, duzzanat, fájdalom) mellett a röntgen- és a CT-vizsgálat segít a pontos diagnózis felállításában.
A kezelés a törés helyétől függően változik. A lapockatest törései legtöbbször csupán a fájdalom megszűnéséig tartó külső rögzítést igényelnek, mivel a környező vaskos izomzat jól helyén tartja és védi a törést.
Ha mégis elmozdulást észlelünk, akkor a helyretétel után csavarokkal vagy lemezzel műtétileg fixálni kell a csontot. A lapocka tövisét csak kivételes esetben, nagy elmozduláskor kell operálni.
A hollócsőrnyúlványt – ha a rajta eredő szalagok és izmok elmozdítják – csavarozni kell. A vállcsúcsnyúlvány pontos helyreállítást igényel, mert ellenkező esetben tartós panaszok maradhatnak vissza. Rögzítéséhez csavarokat, vagy úgynevezett húzóhurkot alkalmazunk.
A lapockanyaktörés elmozdulását ugyancsak bizonyos, rajta rögzülő szalagok és izmok húzóereje befolyásolja. Ezen törések nagy része stabil, így három hét rögzítést követő utókezeléssel konzervatívan kezelhető. A nagy elmozdulással járó törést műteni kell, hogy az ízületi felszín visszakerüljön eredeti helyzetébe, sima legyen.
A beavatkozás során nagyon pontos helyreigazítás után olyan stabil törésegyesítést kell végezni, amivel a váll mozgatása megengedhető. Az ízületi felszínt érintő törések esetén szükséges a legpontosabb helyreállítás.
Az elülső-alsó peremsérülések a vállízület instabilitását okozzák, és általában kombinálódnak a porcos ízületi vápaperem, valamint az ízületi tok sérüléseivel. Ha ilyet észlelünk, mindig műtétet kell végezni.
A felső peremtörések konzervatívan-funkcionálisan kezelhetők. Az ízületi árok töréseinek műtéti helyretétele és rögzítése a későbbi ízületi kopás kialakulásának valószínűségét csökkenti.
A szakmailag elérhető lehető legjobb ellátás nagyon fontos, de ne feledjük, a rögzítésen, műtéten túl nagyon lényeges a váll körüli sérülések közé tartozó lapockatörés utókezelése is. A vállízület különösen hajlamos a mozgásbeszűkülésre, amit csak időben kezdett, szakszerű gyógytornával és fizioterápiával lehet megszüntetni.
