A vállízület sajátos felépítésének köszönhetően sok irányba és széles határok között képes mozogni, ugyanakkor éppen ezért sérülékeny is.
A vállficam lehet baleseti és nem baleseti eredetű. Előbbit külső erőbehatás hozza létre, és másodlagos károsodások – a csontos vápa sérülése, az ízületi tok leválása a csontról, a felkarcsont ízületi porcfelszínének benyomódása, stb. – is jellemzik. A nem baleseti eredetű, más néven szokványos vállficam létrejöttéhez nem szükséges külső erő, egy ügyetlen, rossz mozdulat is elegendő hozzá. Okaként veleszületett fejlődési zavarok – az ízületet stabilizáló tényezők valamilyen gyengesége – említhető. Visszatérő a vállficam, ha az ok egy baleseti eredetű ficam következtében kialakult lazaság.
A ficamodott váll felismerése általában könnyű: deformált a válltájék, az ízület rugalmasan rögzített, a sérült nem tudja mozgatni karját, és egyidejűleg nagy fájdalmat érez. Vegyük sorra, hogy milyen kezelési lehetőségeink vannak. Legelőször is, mint minden ficamot, – hozzáértő szakorvosnak – speciális műfogásokkal helyre kell tenni. A technika attól függ, hogy a felkarcsont feje milyen irányban hagyta el az ízületi tokot – hozzáértő szakorvosnak – elülső, hátsó vagy hónaljirányú ficam. Ha ezután – első sérülés esetén – elegendő ideig, általában három hétig rögzítjük a vállat, a sérülés legtöbbször így, operáció nélkül is meggyógyul, és nem ismétlődik a ficam.
Műtétre akkor van szükség, ha rendszeressé válik a váll kiugrása, akár baleseti eredetű, akár – a fent említett – veleszületett okok miatt. Ilyenkor a sérült ízületi alkotórészek (lágyrész, csontos rész) helyreállítása és megerősítése a cél, számos megoldás létezik erre. Ma már a vállsérülések, ficamok vizsgálatánál is alkalmazzák az artroszkópos (csőtükrözéses) eljárást, sőt egyre több beavatkozást el is lehet végezni ezzel a technikával.
Van tehát gyógymód a különböző vállficamok kezelésére, a legfontosabb, hogy aki ilyen sérülést szenved, vagy visszatérő panaszokkal bajlódik, időben jelentkezzen az ortopéd-traumatológián.
