A legtöbb ember azt mondja: „csak megrándult, kificamodott a bokám”, „meghúztam a lábamat”. A kifejezések mögött persze számos sérüléstípus rejlik. A köznyelvben bokának nevezett testrészt szakszerűen felső ugróízületnek hívjuk, ami a lábszárcsontok és az ugrócsont találkozásából jön létre. Alatta helyezkedik el az alsó ugróízület, majd a lábtő, a lábközép és végül az ujjak ízületei, csontjai.
Legtöbbször a felső ugróízület és környéke sérül. Ha rándulásról van szó, az ízületi tok és a szalagok csupán megnyúlnak, meghúzódnak, de nem szakadnak el. A szakadás lehet részleges és teljes, ficamnál pedig olyan durva erőhatás jön létre, hogy a csontvégek elhagyják a kiszakadt ízületi tokot és külső segítség nélkül ebben a rugalmasan rögzített helyzetben maradnak.
Törésnél a boka csontjai sérülnek, és ez kombinálódhat szalagszakadással is. Törik a külső, a belső, sőt egyszerre mindkét boka is. A sarokcsont és a láb többi csontjainak törése szintén előfordul.
A vizsgálatnál a duzzanat, a bevérzés, a fájdalom és az esetleges deformitás mértéke alapján már valószínűsíthető, hogy szakadásról, ficamról, törésről vagy csak rándulásról van-e szó. A röntgenfelvétel a törést általában jól ábrázolja. A kezelés többféle: egyszerű, enyhe rándulásra rugalmas pólya viselése és jegelés javasolt, komolyabb esetben, valamint szalagsérüléskor gipszsínt kap a beteg, amelyet egy hét után járógipszre vagy külső rögzítőre cserélünk.
A bokatörések kisebb hányadát – elmozdulás nélküli törés vagy repedés – csak gipszrögzítéssel kezeljük, nagyobb részük azonban műtétet is igényel. A teljes bokaficam ritka, de helyretétele után az ízületet mindig rögzíteni kell. A sarokcsont, a lábtő- és lábközépcsontok törései gipsszel gyógyíthatók, bár néha elkerülhetetlen az operáció. Az egyszerű lábujjtöréseket nem kell gipszelni, maximum a sérült ujjat ragtapasszal a mellette lévőhöz rögzítjük. A gipszrögzítés átlagos ideje a rándulásnál egy-két hét, szalagszakadásnál hat-hét, ficamnál, törésnél hat-nyolc hét.
A boka és a láb lényeges szerepe miatt tényleg fontos, hogy megelőzzük, illetve ne hanyagoljuk el a sérüléseket.
