A lábszártörés viszonylag gyakori sérülés, az összes törések körülbelül 15 százaléka. Létrejöhet direkt erőbehatásra – például ütéstől, rúgástól, motoros bukástól – és csavarásos mechanizmussal. Megkülönböztetünk haránt-, rövid ferde, spirál-, darabos és többszörös törést. Felismerése könnyű, jól látható a végtag kóros mozgathatósága, a sérült nem is tudja lábszárát felemelni, terhelni.
Nagyon lényeges az erek, idegek működésének ellenőrzése, mert ezek a törés magasságában esetleg sérülhetnek. A röntgenfelvételek alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen módszerrel gyógyítsuk a sérültet.
A kezelés az idők során fokozatosan fejlődött: a nem műtéti – műtéti arány ma már az utóbbi felé billen. Ennek ellenére bizonyos esetekben a lágyékhajlatig érő gipsszel kezelhető a stabil, elmozdulás nélküli haránttörés. Ilyenkor eleinte mankóval, terhelés nélkül járatjuk a sérültet, majd hat-nyolc hét elteltével, járósarokkal fokozatosan ránehezedhet a törött végtagra. A gipszrögzítést – a csontosodás mértékétől függően – akár tizenkét-tizennyolc hétig is fenn kell tartani.
A rövid ferde, esetleg csontékkitöréssel járó lábszártörést régebben úgynevezett húzásos módszerrel kezeltük, a sarokcsonton átvezetett dróton, illetve kengyelen keresztül 3 kilogrammos súllyal, három hétig. Rendszeres röntgenellenőrzés mellett a három hét letelte után magas gipszet kapott a sérült, a húzást pedig megszüntettük.
Ma már – köszönhetően a modern fémanyagoknak – legtöbbször a műtéti megoldás mellett döntünk. Ezen belül a legkorszerűbb az úgynevezett velőűrszegezés, melynek során a sípcsont üregébe vezetjük be a hosszú, tömör fémszeget, amelyet harántirányú reteszelő csavarokkal stabilizálunk. A velőűrszegezésnél a többi módszerhez képest viszonylag hamarabb elkezdhető a terhelés, és további előny, hogy nem szükséges a gipszrögzítés, tehát már a műtét utáni napokban elindulhat a szakember vezette gyógytorna.
Ma már ritkán, csak indokolt esetben választott beavatkozás a lemezes törésegyesítés, mert jóval nagyobb műtéti feltárást igényel. További módszer a külső rögzítő, amelyet a durván nyílt törésekre használunk. Ennek előnye, hogy megkönnyíti a sebkezelést, és szintén kiváltja a gipszrögzítést.
Jól látható, hogy a lábszártörés kezelésére számos módszer létezik, ezek közül mindig a sérülés típusának megfelelő megoldást választjuk. Végül megnyugtatásként egy gondolat: bár mindig a megelőzés a legfontosabb, azért ha valaki bajba kerül, szakszerű ellátás esetén – köszönhetően a legújabb műtéti technikáknak – sérülése gyorsan és problémamentesen meggyógyulhat.
